Ez az utolsó bejegyzés, amit a blogon olvashattok, és az első, amivel szembetalálja magát, aki a zárás után idelátogat. Szeretnék méltóképpen elbúcsúzni tőletek, ezért összeszedtem azt a negyven gondolatot, amit a zárást megelőző időszakban a legfontosabbnak tartottam. A bloghoz és hozzám köthetőekkel, a hosszabbakkal kezdem, a lista pedig az érdekességekkel, a rövidebbekkel zárul.
***
1. A Felnőtt Szemmel ötlete onnan jött, hogy tavaly szeptemberben elkezdtem összeírni azokat a dolgokat, amiket másképp láttam, mint egy-két évvel azelőtt. A nyitást megelőző hónapokban (tágabb értelemben véve egy-két évben) rengeteget változtam, és szerettem volna egy helyre gyűjteni, hogy mik azok, amikhez már másképp állok hozzá. Mivel mindig is szerettem írni, és éppen egy szerkesztőségben gyakornokoskodtam, úgy gondoltam, miért ne oszthatnám meg ezeket a gondolatokat másokkal? Így gyűlt össze körülbelül 80-100 pont, amikhez elkezdtem kulcsszavakat társítani, amikről írás közben további gondolatok jutottak eszembe. Kialakult egy végtelen iPad-jegyzet, ami végig a blog alapját képezte. Ha bejegyzést akartam írni, csak belepörgettem ebbe a jegyzetbe, megállítottam valahol, elolvasgattam a kulcsszavakat, és máris összeállt a fejemben egy vázlat. Ebből formáltam meg azokat a bejegyzéseket, amiket az elmúlt közel 11 hónapban olvashattatok.
A végtelen iPad-jegyzet nem ürült ki teljesen, de fogytán van. Bízom abban, hogy megérte megosztani veletek a gondolataimat, és sikerült többször is elgondolkodtatni titeket. Sosem tudtam behatárolni, hogy hova sorolható a Felnőtt Szemmel: személyes blognak nem mondanám, hiszen akkor nem írtam volna a daddy kinkről, az óvónők problémáiról, a népességcsökkenésről vagy az MLM-ről, de annál több személyes bejegyzést írtam, hogy ez csak egy egyszerű véleményes blog legyen. Egy idő után az volt a célom, hogy egy külön kategória legyek a blogok között, és amennyi különböző témát lefedtem, azt gondolom, hogy ez sikerült is.
Voltak olyan olvasóim, akiken azt a hozzáállást éreztem, hogy nem értek egyet vele, úgyhogy bekaphatja, őt nem olvasom tovább. Szerintem semmi gond nincs azzal, ha nem értünk egyet valamiben, amíg kulturáltan meg tudjuk vitatni a nézeteinket. Gyakran írtam szándékosan provokatív bejegyzéseket amikkel vitát akartam generálni, mert úgy éreztem, beszélni kell a nagy korkülönbséges párkapcsolatokról, az emo rapről, vagy a szépség- és divatvilág hazugságairól.
2. 333 nap alatt 119 bejegyzést írtam meg, ezzel én lettem az elmúlt év egyik legtermékenyebb magyar bloggere. Az elmúlt 48 hét mindegyikén találtatok olvasnivalót a blogon, és az elmúlt 11 hónapban mindig legalább tíz bejegyzést tettem közzé. Összesen több mint 205 ezren kattintottatok az oldalra, amihez nagyon sokat hozzátettek a hirdetések: egy hónappal ezelőtt még csak 77 ezres látogatottságom volt. Összesen 415 alkalommal szóltunk hozzá a bejegyzéseimhez, aminek nagyjából a fele az olvasóimé, a fele pedig az övékre adott válaszaim. A blog Facebook-oldalát jelenleg 1846-an követik.
A mennyiségnél sokkal büszkébb vagyok a minőségre. Úgy gondolom, sikerült valami olyat alkotnom a bloggal, amihez később vissza lehet nyúlni, amire lehet hivatkozni, ami elgondolkodtatja, segíti az olvasókat, amin keresztül az olvasó egy kicsit jobban megismerheti magát, a környezetét, és persze engem. Szerettem volna valami olyat, ami még nincs, és olyat, ami nagyon én vagyok, és azt érzem, hogy ez sikerült.
A tíz legnépszerűbb bejegyzésem a hirdetések előtt (július 31-én):
- Emberek vagyunk, hibázunk? (3954)
- 21 megfoghatatlan dolog, amit a 21. század hozott magával (3009)
- Minden, amit az óvónők nem mernek kimondani (2818)
- A 40 legkártékonyabb magyar influencer a fiatal lányok előtt (2516)
- Boldogság | motiváció | inspiráció | tudatosság | Szabó Péter | emberismeret (2291)
- Elkeserítően sok lány szeretne kokainos gázoló lenni (1955)
- 33 random gondolat a szexről + menci screenshotok (1679)
- A 95 legnagyobb bullshit, amivel nap mint nap hülyítjük magunkat (1578)
- Tumblr-képek értelmezése a valóság tükrében [#1] (1464)
- 15 random gondolat az érettségiről (1462)
Nagyon örülök, hogy szívesen olvassátok a gondolataimat, annak viszont nem, hogy az elmúlt hónapokban százával fogyatkoztak a legnagyobb blogos csoportok. Az emberek kilépnek, unják a bullshit-áradatot, úgy érzik, már nem éri meg bent maradniuk a csoportokban. Ezt próbáltam ellensúlyozni az Alternatív érettségivel, a kedvenc blogjaim összegyűjtésével és különböző kollabokkal, több-kevesebb sikerrel. Mindegyik próbálkozásnak nagy visszhangja volt a közösségen belül, de az, hogy a többieket inspiráltam volna, túlzás. Nagyon szívesen teszek, ha tudok tenni, de azzal, ha az emberek reflexből bezárnak egy 5-10 percnél több időt igénylő bejegyzést, nem tudok mit kezdeni. Több egész estés olvasnivalót írtam, és nagyon szerettem őket megírni, de azt tapasztaltam, hogy ezek önmagukban nem tartják fenn jobban a csoporttagok érdeklődését, mint egy melyik táska illik hozzád-teszt.
3. Igaza volt annak, aki tavaly legyintett, hogy ez úgyis csak egy pár hónapos blog lesz, hiszen valóban nem húztam egy évig. Viszont, aki úgy gondolja, hogy a blog bezárásával megszabadul a gondolataimtól, az nagyot téved!
A Felnőtt Szemmel Facebook-oldala továbbra is aktív marad,
és a blogos csoportokból sem fogok kilépni. A Facebook-oldalon továbbra is fogok hosszú bejegyzéseket írni, nyilván dőlt betűk, kiemelések, áthúzások nélkül, kevesebb felsorolással, és ezeket a továbbiakban már nem fogom megosztani a csoportokban. A kedvenc blogjaimat igyekszem követni, de kevesebbet fogok hozzászólni, mint eddig.
Ami a Facebook-oldalt illeti, szükségem van egy kis szünetre, és később sem fogok heti több, illetve havi 10-12 alkalommal posztolni, ahogy a blogon tettem. Szeretnék időt fordítani magamra, könyveket olvasni, sorozatokat nézni, előadásokra járni, és sokkal jobban megismerni magamat és az embereket, kapcsolatokat. Nagyon szerettem nektek írni, de eljött az ideje, hogy egy időre visszavonuljak. Ezen a színvonalon képtelen lennék továbbra is évente 120 bejegyzést megírni, és nem akarlak titeket mi van a táskámban és hasonló kaliberű posztokkal kellemetlen helyzetbe hozni, ilyenből úgyis találtok bőven a csoportokban. Ami a Facebook-oldalamra kikerül a jövőben, annak mindenképpen értelme és célja lesz. Ígérem, nem fogok csalódást okozni, reagálni fogok a közéletben történtekre, fogok kényelmetlen kérdéseket feltenni, és egy rövid kihagyást követően továbbra is a tőlem megszokott érzelmes, de összeszedett gondolatokat kapjátok majd üdítőként a hírfolyamotokba.
A Campaign for realityhez köthető cikkeiteket a szünet alatt is szívesen megosztom, ha szeretnétek. Remélem, a zárás nem befolyásolja a kedveteket a megírásukhoz.
4. Az oldal profilképén lévő szem az enyém. Sokáig a szemem volt az egyetlen testrészem, amivel minden betegsége ellenére elégedett voltam, és úgy gondolom, illik a bloghoz. Viszonylag sok személyes történetet megosztottam veletek, és az elsőre felületesnek tűnő témákhoz is úgy álltam hozzá, hogy minél mélyebbre lássatok a fejemben azzal kapcsolatban, mit gondolok az adott dologról.
A blogon ugyanakkor nagyon sok olyan dolgot kritizáltam, ami korábban rám is jellemző volt, szóval ez úgy is értelmezhető, hogy írás közben szembenéztem önmagammal. A 8. pontban erről írni fogok még.
5. Engem is próbára tett az élet, én is sok dolgon mentem keresztül, de azt gondolom, érdemes ezeket a traumákat elhelyezni mások traumái között. Ezzel egyrészt megakadályozod, hogy bezárd magad a saját nyomorodba, másrészt könnyebben meg tudod ítélni, mekkora súlya van. Nagyon fontos az, hogy ezt megítéld, hiszen egy teljes időszakot tönkre tud tenni az életedből az önsajnálat, ha hagyod, hogy eluraljon téged.
Soha nem tapasztaltam meg, milyen egy közönséges családi beszélgetés. Minden egyes anyák napját, Karácsonyt, ünnepet átitatott az otthoni mérgező környezet. Féltem az emberektől, különösen azoktól, akik tudták, hogy milyen családból származom, és ez határozta meg azt, ahogy viselkedtek velem. Kirekesztve éreztem magam az összes közösségben, ahol eddig megfordultam, végighallgattam számtalanszor, ahogy összesúgnak mögöttem, elhatárolódtam a barátaimtól, tönkretettem a saját párkapcsolataimat és nagyon sok rossz döntést hoztam. Ezek egy része valóban csak megtörtént velem, a legtöbbért viszont vállalom a felelősséget. A felelősségvállalás, és az, hogy nem fürdőztem az áldozati pózban, sokat segített abban, hogy feldolgozzam a történteket, és ne a szőnyeg alá söpörjem. Soha nem érdekelt, hogy az emberek erősnek lássanak, én csak szerettem volna a saját kezembe venni a sorsomat, és úgy érzem, sikerült. Ennek is köszönhető, hogy soha nem tettem kárt magamban, illetve tetoválásom sincs, ami azt mutatná, mekkora erős ember vagyok.
Szeretek segíteni az ilyen embereknek, és gúnyolódni is rajtuk, mindkettőre találhattok példákat az archívumban, kinek melyik tetszik. A saját személyes történeteimből is megosztottam néhány tanulságosat, ezek a hozzászólásokból ítélve sokat segíthetnek a fiatalabb, nehéz helyzetben lévő embereknek.
6. Minden túlzás nélkül állítom, hogy a blog tett hozzá a legtöbbet ahhoz az elmúlt évben, hogy enyhüljön a depresszióm. Felismertem, hogy mennyi mindenen tudok változtatni, hogy értékes vagyok, és hogy mások is lehetnek hasonló helyzetben, mint én. Az alvászavarom pedig a bloghoz tett hozzá: a bejegyzések egy jelentős része forgolódás helyett készült, éjjel, vagy hajnalban. Ennél jobban, azt hiszem, nem tudtam volna hasznosítani, ráadásul az elmúlt időszakban egyre jobban alszom és egyre gyakrabban ébredek magamtól.
Ami nem változott, az a szorongás. A jövőben szeretnék minél többet megtudni róla és minél többféleképpen megpróbálni egészséges szinte küzdeni, mert most nagyjából így érzem magam:
7. Sosem tapasztaltam meg, milyen érzés szeretve lenni sem a családomon keresztül, sem a párkapcsolataimban. A családomra nem számíthattam, de mivel viszonylag jól nézek ki, fejlett az érzelmi intelligenciám és gyakran voltam jókor jó helyen, sosem okozott gondot a lányokkal való ismerkedés. Komoly kapcsolataim is voltak, de továbbra sem tudom, milyen érzés lehet, ha szeretnek.
Tény és való, nagyon sok dologra hasznos voltam. Voltam már valakinek a crusha, akin kiélhette magát az ágyban; jól jöttem akkor, amikor egy lány éppen Pestre készült egyetemre és én itt voltam neki, voltam ingyen terapeuta gyászhoz és kötődési problémákhoz, voltam szakítás utáni búfelejtő fél éven keresztül, voltam újdonság, aki mellett végre nem gondolt a lány a béna barátjára, voltam ivótárs, akivel jókat lehet bulizni az otthonülős balek pasi mellett, voltam szeretetautomata és voltam közönséges lelki szemetesláda, aki azonnal visszaír Messengeren. Ahogy a mondás tartja, minden voltam már, csak akasztott ember nem, és ezeket a szerepeket nagyon szerették az adott helyzet másik oldalán lévő lányok.
A személyiségemért, a humoromért, a sajátos kifejezéseimért, a nevetésemért, a szeplőimért, az elszántságomért, a lelkesedésemért, a túlzott aggódásomért vagy csak egyszerűen önmagamért eddig soha nem szerettek. Nap mint nap felvetődik bennem a kérdés, hogy vajon szerethető vagyok-e egyáltalán, vajon megérdemelném-e azt, hogy valaki szeressen, és bizonytalan vagyok. Nem tudom. Nyilván nem úgy fogom leélni az életemet, hogy sosem tapasztalom majd meg, de hazudnék, ha azt írnám, hogy biztos vagyok ebben. Egyre gyakrabban gondolkodom azon, hogy vajon milyen lehet szeretve lenni, és szinte reflexből az jut eszembe, hogy megint valamelyik szerepben kellene lennem hozzá. Újdonság egy moslék kapcsolatban tengődő lánynak, vagy valakinek a crusha bármikor tudnék lenni megint, egy Messenger-üzenetembe kerülne. Játszhatnám az elérhetetlent is, rengetegen buknak rá, de egyiket sem akarom. Önmagam akarok lenni, és arra vágyom, hogy engem szeressenek, ne az easy versiont belőlem, vagy a tudatot, hogy nem tudnak megkapni.
8. Biztosan volt az olvasóim között olyan, aki egy-két bejegyzést, bekezdést, mondatot személyes sértésnek vett.
A Felnőtt szemmel egy nagyra nőtt beszólás az évekkel ezelőtti önmagamnak. A posztok túlnyomó részének óriási hasznát vette volna a gimis, egyetemista énem, de sajnos nem volt olyan ember a környezetemben, aki beszélgetett volna velem emberekről, kapcsolatokról, pszichológiáról, emlékekről, közösségi médiáról, vagy bármiről, amit éppen olvastam, hallottam, vagy láttam. Szerettem volna ezt a szerepet betölteni azoknak az olvasóimnak, akiknek szintén nincs kivel megbeszélniük ezeket, nem az volt a szándékom, hogy valakit személyesen megsértsek.
Persze, ettől még szeretek mackónadrágos, aranyékszeres, széttetovált prolikon, meg wannabe-Instacelebeken gúnyolódni, de a mackónadrágos, aranyékszeres, széttetovált prolik és a wannabe-Instacelebek is bátran gúnyolódhatnak rajtam. Nem fogok megsértődni.
9. A legnagyobb vágyam az, hogy a leendő gyerekeim egy nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretetteljes, boldog családban nőjenek fel. Bármin hajlandó vagyok változtatni azért, hogy jó apa legyek, és bármit képes lennék alárendelni ennek. Szükségem lesz egy megfelelő társra, megfelelő munkahelyre, és jó egészségre is, de amit a legfontosabbnak tartok, az a hajlandóság a változásra.
Az alkalmatlan szülők bénasága abból ered, hogy képtelenek megszakítani a láncot. Legtöbbször ők maguk is alkalmatlan szülők gyerekei voltak, és gyengék változtatni, ezért ugyanazt viszik tovább a saját gyerekük nevelése közben is, akik, ha szintén gyengék, megint ugyanazt fogják továbbadni.
Úgy érzem, én képes lehetek megszakítani ezt a láncot, de nagyon sokat kell még változnom ehhez, és szeretnék sokat olvasni is az ember fejlődéséről, mielőtt aktuális lenne a gyerekvállalás.
Azt bírom még, amikor szilánkosra törött, de egybehazudott párkapcsolatok tagjai írják nekem, hogy mennyire várják már, hogy babájuk legyen. Ne szórakozzunk már! Aki pocsék társ egy párkapcsolatban, az pocsék anya/apa is lesz, ezt garantálom.
10. Ebből következhetne, hogy a legnagyobb félelmem az, hogy egyedül maradok és megöregszem, mielőtt családot alapíthatnék. Sokáig valóban ez volt, aztán átvette a helyét egy még sokkolóbb gondolat. Attól tartok leginkább, hogy egy olyan kapcsolatban fogok megállapodni és gyereket vállalni, ahol manipulálnak, irányítanak, vagy azért vannak velem, mert úgysem találnak jobbat, és én ezt nem veszem észre, vagy csak utólag veszem észre. Rettegek attól, hogy valami elhallgatott dologra, vagy hazugságra utólag jövök rá, és már késő lesz, hiszen akkor már egy család vagyunk. Attól is félek, hogy valaki nem akar megbántani, ezért évekkel később derül ki valami olyan, ami egyébként szakításra késztetett volna már akkor, amikor megtörtént.
11. Az éretlen, gyerekes viselkedés nem azt jelenti, hogy hintázni szoktál, vagy munka után bekapcsolod a Disney Channelt. Ha eltereled a számodra kényelmetlen dolgokról a témát, folyton úgy érzed, meg kell játszanod magad, fontosabbnak tartod a saját önigazolásod a problémák megoldásánál, és nem látsz túl a saját kényelmeden, az már inkább tekinthető éretlennek.
12. A férfiak többségét kevésbé érdekli az alakod, mint a vele kapcsolatos aggodalmaskodás. Ha az a célod, hogy a többi lányban féltékenységet kelts, akkor bátran gyúrd magad izmosra és rinyálj, hogy nem vagy elég vékony; ha pedig a férfiaknak szeretnél tetszeni, akkor találd meg a saját alakodhoz illő, csinos, de nem túl sokat mutató öltözéket, beszélj elismerően a testedről, és felejtsd el az önostorozást. El kell döntened, hogy melyik a te célod.
13. Aki egy kicsit is ért a férfiakhoz, az pontosan tudja, hogy egy kinyúlt póló, alatta egy egyszerű bugyival sokkal szexibb, mint bármilyen koktélruha; ahogy egy törölközőbe csavart vizes haj sokkal vonzóbb, mint bármilyen, fodrász által alkotott hajszobor. Akit egy kinyúlt pólóban, bugyiban, törölközővel a fején nem kívánnak meg, azt nagy eséllyel kisestélyiben sem fogják.
14. Érdekesnek tűnhet rácsodálkozni egy sokkal taszítóbb személyiséggel, megjelenéssel, szokásokkal bíró emberre, hogy hogyan lehet párkapcsolatban, te pedig miért nem vagy, de teljesen felesleges. Ezer más összetevője van annak, hogy valaki kapcsolatba kerül, illetve benne marad, nem elég valamilyennek lenni hozzá. Minél inkább különbözöl az átlagtól, annál nehezebb társat találnod, de ha nem találsz társat, az nem feltétlen jelenti azt, hogy a jó irányba térsz el. Ez fordítva is igaz: sokan annak köszönhetően találnak társat, hogy könnyen kaphatóak, vagy nincsenek saját ötleteik, véleményük; ezért egy irányító típusú embernek sikerült felszednie őket. Az is sokat dob a hatékonyságon, ha alacsonyak az elvárásaid.
15. Ha a testedet, a makeupodat, a hajadat, esetleg az autódat vagy a pénzedet helyezed előtérbe ismerkedéskor, akkor olyanok fognak rád bukni, akiknek ennyi elég is.
16. A posztmodern társadalom egyik legalapvetőbb problémája, hogy a szülők nem beszélgetnek a gyerekeikkel. A gyerekek nem csak sokkal befolyásolhatóbbá válnak ezáltal, de mivel úgy érzik, nem tartoznak sehova, egyszerűbben csapódnak rossz társasághoz és nagyobb eséllyel lesznek később kötődési problémáik egy párkapcsolatban. Kiszolgáltatott, függőségre hajlamos, ösztöneiket követő, saját sorsukat irányítani nem tudó, önmagukat nem ismerő, elvárások nélküli, lelki beteg embereket nevelünk ki egy olyan dolog hiánya miatt, ami nem is kerül pénzbe! A további három legalapvetőbb probléma is ebből fakad: az emberek nem ismerik saját magukat (és nem is akarják), nem tudják, mit gondolnak a világról (és nem is akarják tudni), és az érzelmeiket sem tudják a helyükön kezelni, inkább elfojtják őket. A párok is egyre kevesebbet beszélgetnek egymással, nem csak a szülők a gyerekeikkel, a szeretethiány pedig népbetegséggé vált.
17. A rendszeres olvasóim feltehették maguknak a kérdést, hogy honnan van ennyi anotalkos képernyőfotóm. Kíváncsi voltam, hogy az átlag anotalkos lány mennyire képes beszélgetni, és kb. másfél éve, illetve télen elhatároztam, hogy elkezdek beszélgetni 100-100 lánnyal, és megfigyelem a reakciókat. Mivel a beszélgetések nem tartottak túl sok ideig, ezért az egész felmérés sem vett igénybe néhány napnál többet, és ezeken a napokon is elég volt rövid ideig használnom ezt a csodás alkalmazást.
Az összesített, kétszázas statisztika:
- 65-en olyan mértékben retardáltak voltak, ami akadályozta az alapvető beszélgetést,
- 49-en random kiléptek,
- 40-en kiléptek a korom miatt, (23 éves voltam, megértem, ha valaki nem akar bácsikkal beszélgetni)
- 15 lánnyal egyszerűen nem találtuk meg a közös hangot. Van ilyen.
- 13 esetben nagyon jól elbeszélgettünk, de az illető névtelen akart maradni, szóval nem folytattuk máshol a beszélgetést.
- Volt egy eset, ahol az én mobilnetem szakadt meg, illetve egy lány, aki azt írta, hogy nem vagyok az esete.
Ez eddig 184. Hárman fake számot/nevet adtak meg, és tizenhárom lánnyal folytattuk a beszélgetést máshol. Vagyis, folytatták volna, mert bőven volt köztük általános iskolás, akikről ez Anotalkon nem derült ki, én meg olyan gyorsan szakítottam meg a beszélgetést, hogy remélhetőleg a nevemet is elfelejtették másnapra. (Elvből nem kérdezem meg soha, hogy "szia kor?", szóval ért néhány meglepetés.)
A kétszáz beszélgetésből egyetlen egy sem maradt fenn néhány napnál tovább.
18. Abból, hogy az emberek nem ismerik magukat és nem tudnak beszélgetni, két dolog következik: elfelejtettek vitázni és bemutatkozni. Vita során az érvek helyett a te is ezt csinálod, a mit tettél le az asztalra, a nincs jogod hozzá, a ha nem tetszik, minek nézed/olvasod stb., a személyeskedés és a megalázás érvényesül, a bemutatkozások pedig utoljára talán a neandervölgyi ember korában voltak annyira semmitmondóak és egyszerűek, mint ma. Az emberek nem tudnak magukról beszélni - kivételek persze mindig vannak.
Komolyan mondom, ez tetszett!
19. A 21. században egy vélemény értékét nem az határozza meg, hogy mennyire igaz, hanem, hogy mennyire sértő. Ha influencer szeretnél lenni, soha ne foglalj állást megosztó témában, mert azzal a követőid egyik felét megsértheted. Maradj ki a lényeges vitákból, posztolj helyettük egy cuki kiskutyust, jobban jársz.
20. Három dologgal lehet érvényesülni egy klasszikus vitában: tapasztalattal, intelligenciával és humorral.
21. A választások épp úgy működnek, ahogyan a lájkgyűjtés. Két lecsúszott, állatkínzó, munkanélküli vandál szavazata többet ér, mint egy akadémiai professzoré - éppen kétszer annyit. Tíz olyan ember lájkja, akiknek csak egy kipakolt mell vagy formás fenék szükséges a gomb megnyomásához, többet ér, mint egyetlen ember szeretete - pontosan tízszer annyit. Az emberek egyenlő számokká váltak, a tömegnek pedig ez nagyon kényelmes, hiszen, ha az értékeik szerint súlyoznánk őket, könnyen lehet, hogy sokan nem éreznék jól magukat a ranglétra alján. Így pedig az is egyenlőnek érezheti magát egy akadémiai professzorral, aki minden este négykézláb mászik ki a kocsmából, hiszen a szavazata és a lájkja ugyanannyit ér.
Az emberek nem a társadalom problémáit szeretnék megoldani, illetve nem olyan politikusokat akarnak, akik fejlesztenék a társadalmat. Bőven elég nekik, ha ők maguk kényelmesen élhetnek, teljesen mindegy, hogy eközben mi történik a parlamentben. Az embereknek nincsenek elveik. Ha a gyerek ötös lett az iskolában, akkor már mindjárt nincs semmi baj az oktatási rendszerrel - ha kettest hoz haza, akkor pedig azonnal változásokra van szükség, mert a rendszer rossz.
23. Bármi, ami elé odatehető, hogy kézműves, háztáji, bio vagy vegán, többszörös áron adható el, mert az emberek sokkal drágábban is megveszik. Bármi. (A biofüvet kivéve. Az jóval olcsóbb.)
24. A 21. századi nőideál nem gyereket nevel, hanem kisállatot. A cukiság végleg felülemelkedett az emberi méltóságon, a természet rendje felborult, de minket ez egyáltalán nem érdekel.
Legtöbbünknek fel sem tűnik, ha egy yorkit többre értékelnek, mint két embert.
1 yorki > 2 ember
25. Soha nem érte meg annyira áldozati pózban tetszelegni, mint a 21. században. Ezt a világot az érezheti igazán magáénak, akivel minden csak úgy megtörténik, akit mindig bántanak, akivel valahogy véletlenül mindig olyan történik, amiből áldozatként kerül ki. Ha nem vállalsz felelősséget semmiért, akkor segítséget kapsz, támogatnak, piedesztálra emelnek - ha felelősséget próbálsz vállalni, nehézségekbe ütközöl, senki nem támogat, és senkit nem érdekelsz. Ha azt mondod, úgyis meg fogsz bukni a vizsgán, tolonganak körülötted a vigasztalók; ha nyilvánvalóan jó vagy valamiben, az pedig elkerüli az emberek figyelmét.
26. Az emberek többsége meg van róla győződve, hogy hosszútávon boldoggá tenné a lottóötös, de csak nagyon kevesen tudnák felelősséggel felhasználni, és közülük sem mindenkit tenne boldoggá néhány hétnél tovább. Ez ugyanolyan, mint, hogy a mi az élet értelme? kérdésre szinte senki nem tudna azonnal válaszolni, és aki rávágna valamit, az is nagy eséllyel valamelyik, a tömegkultúra által a szánkba tömött jelkép: luxustárgyak, utazások, ruhák, vagy egy terepjáró.
A kisember és a lottóötös esete hasonló, mint a "rendes, kedves" csúnya, béna fiú és a tökéletes barátnő esete. Szerencsétlen gyerek évekig vágyakozik rá, végül megkapja, és mit tesz vele? Tiszteli? Szereti? Ó, dehogy, birtokolni próbálja, és tönkreteszi lelkileg őt is néhány hónap, év alatt. Ez a sztereotípia fájdalmasan pontos, a környezetemből nem is tudok rá ellenpéldát mondani, viszont példát annál többet.
27. A felnőtt emberek többsége - általában az alsó fele - képtelen elhelyezni magát a társadalomban. Észak-Magyarországon a 24-29 évesek többsége még az érettségiig sem jutott el, idegen nyelveket szinte egyáltalán nem beszélnek, mégis azt figyeltem meg, hogy közülük kerül ki a legtöbb luxusra vágyó, nyilvánosan zenét bömböltető, viselkedési problémás proli. Menedzserek, közgazdászok, programozók életét akarják élni, utazgatni, bulikázni, vásárolgatni, luxusautóval meg ájfónnal mászkálni 8 általánossal, szak- és nyelvtudás nélkül, gyakorlatilag a semmire. A valóság viszont nem az Éjjel-Nappal Budapest, ezek az emberek pedig sok esetben látványosan és mulatságosan dolgozzák fel azt, hogy maguknak köszönhetően nem tudtak kezdeni semmit az életükkel.
28. Az iskolában megtanulhatjuk a költők gondolatait a verssorok között, de nem tanulhatjuk például az influencerek érzéseit a közösségi médiás látszatélet mögött. A világ változott: a gyerekekre a legnépszerűbb Instagram- és Facebook-sztárok vannak hatással minden egyes nap, és halvány fogalmuk sincs, mit kezdjenek ezekkel az információkkal. Fontosak Petőfi vagy Arany gondolatai, de azt gondolom, bőven lenne helye az órarendben egy olyan tárgynak is, ahol megtanítják a gyerekeket elvárásokat támasztani az online térben, és értelmezni az ott látott dolgokat a valóság tükrében.
29. Általános iskolában az egyetlen, ami számít, az a központi felvételi. Középiskolában az egyetlen, ami számít, az az érettségi. Egyetemen, főiskolán minden, ami számít, az a szakdolgozatod, annak védése, és a záróvizsga. Ha ezekre fel tudsz készülni, és ezekben te vagy a legjobb, teljesen felesleges bármi másért sajnáltatnod vagy ostoroznod magad éveken keresztül, tönkretenni az egészségedet. Szülőként teljesen felesleges a gyereket számon kérni bármi másért. Kínos beszélgetések és céltalan veszekedések helyett tessék inkább arra felkészíteni a gyereket, amin komolyan múlik a jövője, ellentétben a 2-es témazáróval, ami miatt sokszor megy a családi dráma.
30. A YouTube-videókban és az Instagramon látható lifestyle és önmegvalósítás alapja, hogy legyenek szüleid, vagy egy barátod, akik fizetik neked a lakhatást, a rezsit, a kaját, és esetleg a nyaralást és a programokat is. Így, ha dolgozol, a fizetésedből olyan látszatéletmódot tarthatsz fent, ami képeken, videókon keresztül irigylésre méltónak tűnhet annak, aki nem tudja, hogy téged közben eltartanak.
#girlboss.
31. A pozitív gondolkodás korunk egyik legkelendőbb és egyben legkártékonyabb bullshitje, hiszen megpróbál mosolygó pszichopatát nevelni az emberekből. Nincs olyan, hogy egy ember csak a nevetésre hajlamos, a sírásra nem. Az embernek érzelmei vannak, amiket vagy enged kibontakozni, vagy magába fojt. Vagy nevetsz és sírsz, vagy egyik se, de a kettő egymás nélkül nem megy. Ha rám hallgatsz, az előbbit válaszd, én a mai napig küzdök azzal, hogy hogyan kellene felszabadultan kiengedni őket.
32. A boldogság hajkurászása a legbiztosabb garancia arra, hogy ne legyél boldog. Amíg valami elérhető, megvehető life goalként tekintesz a boldogságra, addig biztosan nem fogod átérezni, legfeljebb annak tűnhetsz mások előtt.
33. Nem csak az érzelmeikkel, de a tapasztalataikkal is hasonlóan mostohán bánnak az emberek. Nem létezik olyan, hogy csak jó dolgokat tapasztalsz meg. Vagy egyszer boldognak érzed magad, egyszer pedig csalódottnak; vagy egyik sem. Az emberek egyre inkább hajlamosabbak az utóbbira, elzárkóznak a kapcsolatoktól, a változástól, az újdonságoktól, szokások megváltoztatásától, mert félnek, hogy csalódni fognak. Elzárkóznak az önállóságtól is, hiszen nekik az úgyse menne, inkább másra bízzák magukat. Azt figyeltem meg, hogy egyre kevesebb az olyan fiatal, aki a középsulis/egyetemi évei alatt kapcsolatban van. Ők is félnek a kiszolgáltatottságtól, a csalódástól, ezért inkább csak játszanak másokkal, vagy teljesen elzárkóznak. Nagyon nehezen válhat egészséges felnőtt olyanból, akinek a legszebb évei pózolással, megfeleléssel, és mások igényeinek kiszolgálásával teltek, ebben az időszakban pont, hogy hibákat kellene elkövetni, az lenne az egészséges.
34. A társ-, a vásárlás-, vagy a videojáték-függőség, illetve az internetfüggőség ártalmassága felér az alkohol- vagy drogproblémákéval, csak mivel ezek kevésbé kézzelfoghatóak, ezért kevesebben foglalkoznak velük. Társfüggővel soha ne járj! Csak veszítesz vele, hosszútávon pedig jobban tönkretesz, leépít mint némelyik kábítószer. Ha jót akarsz magadnak, akkor a people pleaser embertípust is kerüld, ő az, aki mindenkinek mindenben segíteni akar, és semmire nem tud nemet mondani. Kedves, aranyos, cuki, naiv és egészségtelen: pont, mint egy kólás Haribo gumimaci, aminek a fejét harapták le először.
35. Az emberek többet foglalkoznak a szemöldökükkel, mint a lelkükkel.
36. 2018-ban az a menő, ha a kockás hasú lány fogja kézen a párnás, pocakos, nagy mellű, "molett" férfit. Ez sugallja a win-win kapcsolatot: a lány bizonyára "jó helyre ült", a férfinek meg van egy reklámtestű barátnője. Mindketten dicsekedhetnek az Instán, a tömeg szinte el fog sárgulni az irigységtől.
Szeretnék egy olyan kultúrában élni, ahol az a menő, hogy a kockás hasú férfi fogja kézen a - nem is pocakos, de - egészséges, párnás hasú, cicis lányt. Ha valaki eddig kételkedett volna abban, hogy fordítva vagyok bekötve, tessék, itt a bizonyíték.
37. Szeretnék egy olyan kultúrában élni, ahol bűntudat nélkül utasíthatom vissza az ételt vendégségben. Ha valaki tud ilyenről, szóljon, máris költözöm! Magyarországon a jó vendéglátás elismerése abban merül ki, ha a vendég rosszullétig zabálja magát, ha pedig nem, akkor a házigazda furcsán néz, megsértődik, vagy érzelmileg megzsarol, amíg tele nem tömöd magad a főztjével.
38. A nihilizmus a közeljövő egyik legnépszerűbb irányzata lesz.
39. Régen azt hittük, hogy az idő olyan, mint az atom: tovább már nem osztható, nem létezik olyan mértékegység, amivel mérhetnénk a legkisebb értéket, csak múlt és jövő létezik. A 21. század korszelleme pedig pont ellentétes ezzel: mindannyian ebben a legkisebb részecskében élünk, a pillanatban, ebbe vagyunk bezárva. Nincs múlt, nincs jövő, semminek sincs előzménye, következménye, értelme, semmiből sem következik semmi. Ugyanígy a jó és a rossz fogalma is fokozatosan homályosodik.
40. Az okostelefont elvileg arra találták ki, hogy az emberek időt spóroljanak vele, az elterjedése óta eltelt tíz évben viszont a legnépszerűbb időpazarlássá vált.
***
Azt mondják, minden csoda három napig tart, az enyém 333 napig tartott. Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, hogy elviseltétek azt, hogy néha túllőttem a célon, és hogy nem csak akkor szóltatok hozzá, amikor egyetértettetek, hanem akkor is, ha nem. Ha szeretnétek elérni, akkor írjatok üzenetet a blog Facebook-oldalán, bombázzatok macskás videókkal, ötletes mémekkel, szóviccekkel, vagy akár bejegyzésötletekkel - a Facebook-oldal ugyanis tovább él. Akkor is nyugodtan írhattok, ha arra vagytok kíváncsiak, mit gondolok valamiről, vagy szeretnétek, hogy segítsek egy helyzetben, de semmilyen pszichológiai végzettségem nincs, csak a józan paraszti eszem, és nem garantálom, hogy tetszeni fog az, amit írok. Ettől függetlenül nagyon szívesen válaszolok minden üzenetre, és a blog bezárását követően is azon leszek, hogy minél több embernek segíthessek.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra, egymásra, és tartsátok fent a blogokat, amiket szerettek!
