Felnőttként már dugni sem egyszerű

Nehéz elképzelni, de egy éve még kevésbé akartam komoly kapcsolatot, mint most. Minden vágyam az volt, hogy akár egy fiatal, befolyásolható lánnyal, akár egy olyan nővel, aki tudja, hogy pontosan ezt akarja, néha átjárkáljunk egymáshoz és jól érezzük magunkat mindenféle dráma, passzív-agresszió és veszekedés nélkül. Azt gondoltam, mivel ez egy nem komoly dolog, meg régebben is csináltam ilyet, egyszerűbb dolgom lesz, mintha olyan lányt szeretnék találni, akivel komoly, hosszútávú kapcsolatot is el tudnék képzelni, de rá kellett jönnöm, hogy nem.

Legalább annyira nehéz kötetlen kapcsolatot találni, mint komolyat. Nem csak azért, mert az online társkeresőket elárasztotta a társadalom alja, felnőtt alkoholisták, drogfüggők, primitív, igénytelen emberek. Nem csak azért, mert a beszélgetésre kitalált alkalmazásokon a lányok nem tudnak beszélgetni. Nem csak azért, mert a blogomból ítélve mindent túlbonyolítok. (Na jó, ez a való életben is így van, de én így érzem jól magam, ha nem ilyen lennék, nem érezném magam önazonosnak.) Nem csak azért, mert mindig elhatározom, hogy nem, ennél már nem lehet butább egy lány, és mindig rám cáfolnak. Ezer más kiábrándító dolog állhat egy szexkapcsolat útjába ezeken túl is.

(Forrás: Imgflip)

Én nem tudok lefeküdni olyan lánnyal, akiről tíz perc beszélgetés után az jut eszembe, hogy Istenem, de jó, hogy nem én vagyok a barátja! Nem arra az illúzióra van szükségem, mintha járnánk, de legalább ne ez lenne az első gondolataim egyike! Legalább egy kicsit akarjunk járni! Aztán, ha kiderül valami olyan, akkor tudunk örülni annak, hogy mégsem járunk, mert valami nem működne hosszabb távon, de legalább jól érezzük magunkat egymással. De az, hogy kifejezetten viszolygok a gondolattól, hogy én legyek a társa, nálam egyenlő azzal, hogy nem akarok lefeküdni vele. Azt hiszem, mások erre szokták mondani, hogy ,,nekem érzelmek kellenek a szexhez", ami mindenkinek egy saját maga által felállított belső kényszer, hiszen a biológiai reakció elindításához elég lenne az erős szexuális vágy. Nekem sem szerelem kell hozzá, de annyi mindenképp, legalább ne undorodjak a párkapcsolat gondolatától az illetővel.

Én nem akarok lefeküdni feltűnősködő, figyelemhiányos, önképzavaros, mentálisan gyenge lánnyal. A szexkapcsolatot a közvélemény nagyon gyakran köti össze az ilyenekkel: erős smink, feltűnő öltözködés, szembetűnő szemöldök, csücsörítés, magamutogatás, szoli. Nekem ezzel az a legnagyobb problémám, hogy a sminkhez hasonlóan ez az egész a többi lánynak szól, nem nekem. Ezzel nem nekem akar tetszeni, hanem a többi lánynak akarja megmutatni, hogy igen, látod, én szebb vagyok, nekem jobb alakom van és többet érek nálad! Miért nem nekem akar tetszeni? Vagy annyira primitívnek néz, hogy egy kivillanó cici vagy popsi kedvéért majd odadobom magam egy két lábon járó szemöldöknek?

(Makeup goals. :D Ennél ocsmányabbra farsangra sem tudta volna megcsinálni.)

Olyan naivnak néz, mint aki elhiszi, hogy a szoliba járástól majd ő nagyobb élvezetet tud nyújtani az ágyban, mint más lányok?

(Azt hitte, senkinek nem tűnik fel 100 méterről, hogy szolizik. Meg, hogy ez szexi.)

Nyilván, ezzel nem csak az a gond, hogy nem nekem akar tetszeni, ráadásul hülyének is néz, hanem ilyenkor az is eszembe szokott jutni, hogy vetkőzés után vajon hogyan viszonyul a bőrhibáihoz, vagy azokhoz a részekhez amin ezek a lányok általában hisztiznek (has, comb stb.). Hiszen az ő fejével gondolkodva, ő amiatt szebb vagy jobb a többi lánynál, mert csinált magával valamit, az ágyban meg a meztelen valóság látszik, mindenféle változtatás nélkül. Vajon ilyenkor nem kezd el szorongani, szégyellősködni, rinyálni, furcsán viselkedni? Nem jön zavarba attól, hogy itt már nem a szemöldöke meg a ruhái a fő műsor, hanem pont az, amiről el szerette volna vonni a figyelmet?

Én nem tudok megdugni egy tárgyat. Illetve, ha nagyon akarnék, biztos meg tudnék, de egyáltalán nem akarok. (A zseblámpás műpunci egyszerre vicces és megdöbbentő. Köztünk járnak azok a primitív emberek, akik számára egy lapon említhető az, hogy megdugsz egy belül ergonomikusan kialakított zseblámpát, illetve, ha lefekszel egy lánnyal. Képesek pénzt kiadni, akár mindkettőért. Nem semmi!) Azok a nők, akiket egyszerű hazavinni egy buliból, tárgyiasítják önmagukat. Az, hogy könnyű megkapni valakit egy buliban, nem csak illúzióromboló, de ezzel lealjasítják magukat egy zseblámpa értékére. A buliban megismert, és azonnal hazavitt lány gyakorlatilag egy zseblámpás műpunci, akit otthon félrészegen még elővesznek, és felhasználják - aki pedig felhasználja, az annyira együgyű, hogy a zseblámpa megdugása hasonló élvezetet nyújt számára, mint egy hús-vér nő. Velem is előfordult, hogy nálam aludt egy lány bulizás után, de úgy, hogy tavasszal rengeteget beszélgettünk Tinderen meg Messengeren, egyszer találkoztunk, aztán egy ideig semmi, ősszel pedig egymásra írtunk, hogy kivel mi a helyzet. Találkoztunk, elmentünk bulizni, így alakult. Ha aznap ismerem meg és nem fél éve, valószínűleg nem így alakult volna, nekem annál több kell.

Én nem akarok lefeküdni olyan lánnyal, aki annyit tud nyújtani, hogy jól néz ki. Nem létezik olyan, hogy egyébként a közösen eltöltött idő rémálom, de a szex mellette élvezetes. Nem azt mondom, hogy az időtöltés minősége egyenes arányban áll a jó szexszel, de ha képes telefonról zenét hallgatni az utcán vagy a buszon, feltűnősködni, egy társaságban erőltetetten, hangosan vihogni, nyávogni, affektálni beszéd közben, annál kevés nagyobb garancia van arra, hogy ne legyen kedvem lefeküdni vele. Ismerjük ezt a magát menőnek tartó hisztis picsát, aki mindig megváltoztatja a hangját, ha felveszi a telefont, mindig más arcot vág, ha szelfizik; hangosan beszél kitalált történetekről, meg előadja, hogy mindenkit ismer. Engem ez nem izgat fel, sőt. Nekem szükségem van közös időtöltésre akkor is, ha az egész csak arra megy ki, hogy szexeljünk.

Olyat, akinek a teljes élete az ivás, a bulizás, a Starbucksozás, meg a nyávogás a vizsgaidőszak alatt, tömegével találnék akármelyik nívós egyetemen, de nekem ez nem tetszik, én erre nem vágyom, neki nem akarom letépni a ruháját és leteperni.

(Ahh, máris szimpatikus! Alig vártam, hogy folytassuk a beszélgetést, tuti nem léptem ki. Megdöbbentő, hogy ezekből mennyi van.)

A kishercegnő-típust már itt is említettem, szintén vágyölő, és nagyon jó magyarázat arra, miért nem szexi önmagában az, ha valaki jól néz ki.

(Máris rabul ejtett, elkeltem, hozom a gyűrűt! Persze, a férfiak tárgyiasítanak.)

A drogfüggés szintén kizáró ok. Ilyen miatt még nem ment el a kedvem senkitől, olyan már volt, hogy valaki megkérdezte, hogy nem akarok-e előtte egy kis különleges cigit. Mondtam, hogy nem, megértette, és látszólag neki se hiányzott. Ha valakin már érződik a hiányérzet, az kiábrándító.

Most, hogy jól kizártam a lányok túlnyomó részét, felvetődik a kérdés, hogy milyen az, akivel szeretnék lefeküdni, csak úgy, mert miért ne.

Először is a legfontosabb, hogy egyenrangú legyen. Ne én csináljak mindent, ne én döntsem el, mit akar enni, hova akar beülni, mit akar csinálni, ne állandóan, minden egyes alkalommal nekem kelljen elvinni ide-oda, ne ordítson az egész helyzetről, hogy igazából az akciós, 90%-os kuponos wellness-hétvégéért dobja oda magát elém, ne az én hátamon akarjon felkapaszkodni a szexért cserébe. Legyenek önálló, saját ötletei, lássam benne a lehetőséget, hogy önmagában is meg tudja állni a helyét. Legyen döntésképes, az ágyban ez kulcsfontosságú, és nem keverendő össze a dominanciával. Aki a hétköznapokban nem tudja, mit akar, nem tudja, mit hogyan szeret, az az ágyban sem, márpedig minél inkább ismeri a saját testét egy nő, minél inkább tiszta saját maga előtt, hogy mit hogyan szeret, annál élvezetesebb a dolog. Ha a programokra is állandóan nekem kell őt elvinni, nekem pedig csak annyi az élmény, hogy valahogy elmegyek vele, akkor valószínűleg az ágyban is ugyanez lesz a helyzet. Nem árt, ha egyensúlyban van az, hogy melyikünk milyen gyakran viszi el a másikat, mennyire kezdeményező, a jelenlétével meg a szépségével senki nem fog jobban felizgatni, mint egy pár száz forintos férfimagazin.

Kell, hogy egy egyéniség legyen. Nem az, hogy egyéniségnek tartsa magát, nem az, hogy annak tűnjön, hanem, hogy az legyen. Legyenek olyan, saját fejéből kipattant ötletei, huncutságai, amik kiváltják belőlem azt, amit az élettelen, népszerűségre vágyó Starbucks-töltelék egyetemistának nem sikerül. Ezeknek már nem elég, ha tetszem! Náluk inkább az a fontos, hogy a barátnőjének tetszem-e! Kevés kiábrándítóbb dolog van annál, ha egy nő nem tudja eldönteni azt sem, hogy tetszem-e neki, meg kell kérdeznie a barátnőjét, mutogatnia kell rólam képeket, és az ő hozzáállásuk befolyásolni tudja a véleményét. Ha ennyit nem tud egyedül, mi lesz az ágyban? Mit fog csinálni? Áll egy helyben, és várja, hogy vetkőztessem? Nekem kell fogni a kezét, és irányítani, mint egy kisgyereket rajzolás közben a ceruzával? Felhívja a barátnőjét, hogy mit kell csinálni, ha már levettem a nadrágom? Nem daddy akarok lenni, nekem ez nem élmény. Lehet, hogy másnak az, de nekem szükségem van a kölcsönösségre, és ez minden, csak nem kölcsönös.

Kell, hogy ismerje magát. Az, hogy bemutatkozásnál annyit tudok meg, hogy szereti a kutyákat, a pizzát meg a Trónok Harcát, arra enged következtetni, hogy baromira nincs tisztában a testével sem, és fogalma sincs, mi az, ami jól esik neki, mi az, amit élvez. Ha már ilyen közeli kapcsolatba kerülünk egymással, én általában szeretném megismerni őt kívül-belül, de vannak, akik nem hagyják, nem engedik. Félnek átadni magukat, vagy azért, mert nem ismerik magukat, vagy azért, mert annyira értéktelennek tartják azt, amilyenek, hogy félnek, hogy mit fogok szólni. Egyszerűbb lenne csak úgy minden beszélgetés nélkül dugni egyet, elfordulni, aztán aludni, de én általában nem aludni akarok utána, hanem beszélgetni! Nem csak az jelent sokat, ha magát ismeri, hanem az, ha a férfiakat is, és nem úgy kezel, mint akit orgazmussal, dicsérgetéssel, meg kajával le lehet venni a lábáról. Nem egy állat vagyok, hanem egy intelligens ember, és díjazom, ha így is állnak hozzám.

*** Intermezzo ***

Tegnap meglátogattam egy lánybarátomat, és érdekes dolgot vetett fel a szexszel kapcsolatban. (Nagyon bírom, mert annak ellenére is teljesen nyíltan lehet vele beszélgetni a szexről, hogy köztünk nem történt semmi.) Szóba jött a BDSM, elkezdtük elemezni, és arra jutottunk, hogy

nagyon sok, gyerek- vagy fiatalkorában sérült lánynál ez egy belépő.

A kiszolgáltatásnak, a dominanciának, vagy esetenként a szadizmusnak belépőszerepe lehet. A kapcsolat elején, amikor még csak tapogatózás, óvatos ismerkedés folyik, a korábbi tapasztalatok miatt egyszerűen egy olyan lány, akinek előtte a bántalmazás jelentette a törődést, hamarabb tudja átadni magát abban az esetben, ha a másik durván bánik vele. Ha a klasszikus értelemben közeledik hozzá valaki, szeretgeti, azzal törődik, hogy örömet okozzon neki, gyengéden ér hozzá, azt nem tudja értelmezni, ismeretlen, eleinte ódzkodik tőle, így nehezebben is adja át magát a másiknak. Az ágyon kívül sem tud mit kezdeni azzal, ha valaki gondol rá, megjegyzi a kedvencét valamiből, figyelmes. Az érzéketlenség viszont ismerős, így az elején könnyebben tudja elengedni magát ilyen környezetben, később pedig, miután megbizonyosodott róla, hogy a másik szereti (= ugyanúgy bánik vele, mint amit gyerekkorában megszokott), előfordulhat, hogy ennek köszönhetően leomlanak a saját maga köré épített falak, és elkezdi igényelni a szó szoros értelmében vett szeretkezést. A BDSM felfutását tehát legalább annyiban köszönhetjük az érzéketlen, ostoba lányos anyukáknak-apukáknak, mint az Ötven árnyalat-sorozatnak, ha nem jobban; hiszen, ha nem lenne az előbbi, kevesebb igény lenne az utóbbira. Ennek köszönhető az is, hogy olyan fiúknak, akik nem irányítani, alárendelni, kiszolgáltatni akarják maguknak a lányt, hanem csak egy jó éjszakát szeretnének, sokkal nehezebb dolguk van, ami a kalandozást illeti, hiszen ezeknek a falaknak köszönhetően nagyon sok lány igényli az elején az aránytalan dominanciát kölcsönösség helyett.

*** Folyti ***

Az egyenrangúság, az egyéniség és az önismeret mellett tehát fontos az is, hogy mentálisan legyen olyan állapotban, hogy át tudja adni magát, ezzel fokozva az intimitást. Lehet, hogy álszentnek tűnik, de nekem akkor is szükségem van az intimitás-érzetre, ha nem vagyunk komoly kapcsolatban, csak jól érezzük magunkat egymással. Kell az is, hogy a másik akarja a találkozást, hiszen egyre többet tud a Messenger, de szexelni még mindig nem lehet rajta, és remélem, én már nem fogom megélni azt, amikor majd lehet. Előny, ha lelkileg független, és nem bosszúból akar lefeküdni velem, hogy megmutassa az exének, mennyire kelendő, és nem árt némi humor sem.

Két-három éve még nem éreztem hülyeségnek azt, hogy mindegy, csak legyen kivel, de most már nem akarok valaki lenni. Nem viselem el, ha én vagyok a mindegy. A mindegy az lehet akár egy írástudatlan, melegítős-színescipős össze-vissza tetovált karú, igénytelen fiú is, én pedig ennél több vagyok, jóval több. Az a helyzet, hogy amikor ilyen céllal ismerkedek, gyakorlatilag a középiskolás lányok problémájával kell szembesülnöm. Ők pasizni akarnak, de a pasik sajnos általában azt a lányt választják, akit a legkönnyebb megdugni. Én csajozni akarnék, és bizony a lányok is általában azt az embert választják, akivel a legegyszerűbb lefeküdni. Velem meg annyira nem egyszerű, és nem is tűnik annyira egyszerűnek, mint egy alakoskodó, hőzöngő, ostoba emberrel, aki mellett sok lány megkönnyebbülést érez, hogy huhh, én is ezen a szellemi szinten vagyok, de jó, hogy te is, és örömükben az ágyukba ugranak. Attól, hogy nem mondjuk ki, hogy ez egy komoly kapcsolat, úgy érzem, nem vagyok megrekedve az állatias inger-válasz szinten, és ennyit el szoktam várni a másiktól is.

Bár az egész bejegyzés a saját szemszögemről szólt, lányoknak is legalább ennyire nehéz kötetlen kapcsolatot találni, mint fiúknak. Nem lennék szívesebben lány, az ő helyzetük is legalább ennyire bonyolult, szerintem ez egy nemektől független dolog. Aki azt gondolja, hogy lányoknak egyszerűbb tartalmas, élvezetes laza kapcsolatot találni, az gondoljon bele a fordítottjába annak, amit leírtam, és rá fog jönni, hogy bizony, nekik sem egyszerű. Ráadásul, ez az egész egy oroszrulett: az a fél veszít, aki beleszeret a másikba, vagy aki jobban beleszeret a másikba. Nem egy olyan játék, amiből garantáltan sérülés nélkül lehet kiszállni, viszont mindenképpen egy olyan játék, ami nem csak élvezetes, de sokat is lehet tanulni belőle, és nem csak az ágyban, hanem a reakciókat, konfliktus- és helyzetkezelést tekintve is, később egy komoly kapcsolatnál, házasságnál ezek a tapasztalatok mind jól jöhetnek.

Lehet erre az egészre úgy tekinteni, mint valami bűnös, káros, aljas, felelőtlen, erkölcstelen dologra. Lehet úgy gondolni, hogy csak akkor szabad engedni a vágyainknak, ha már kimondtuk, hogy a kapcsolat komoly, sőt, házasság előtt ne is szexeljünk, az a biztos! Ki lehet sarkítani arra is, hogy nekem ezek a lányok csak arra jók, de arról ne feledkezzünk meg, hogy ha egy kapcsolat nem komolyodik meg, az mindkét felet érinti. Ha kötetlen kapcsolatban vagyok egy lánnyal, akkor pontosan ugyanannyira érezhetném magam én is kihasználva, megalázva, lealacsonyítva, mint a másik, pontosan ugyanannyira csak lefekszik ő is velem, mint amennyire én csak lefekszem vele, hiszen ez kétoldalú, mindketten akarjuk. Jobb esetben egyikünk sem érzi kihasználva, lealacsonyítva magát, hiszen mindkettőnk tudja, hogy két életet összekötni komolyabb dolog, mint amit csinálunk. Hatalmasra felfújt önérzetet, illetve drámára való hajlamot igényel az, ha valaki ebből csak a saját lealacsonyodását fogja fel, a másikét pedig nem. Egy ilyen kapcsolat esetén mindketten ,,lealacsonyodunk", mindketten azt érezzük belülről, hogy együtt nem tudnánk megöregedni, de egy ideig szívesen lennénk a másikkal.

Én elfogadom, ha valakinek ez nem fér bele, arra kérek mindenkit, aki esetleg hozzászólna, hogy fogadja el, hogy nekem pedig ez belefér. Nekem nem fér bele az, hogy megcsaljak valakit, nem fér bele az, hogy kihasználjak valakit. Ha a fentiek alapján nem lett volna egyértelmű, nem egy kiszolgáló személyzetre vagy két lábon járó szórakoztató központra vágyom, akit meg lehet dugni, ez a bejegyzés kétoldalú, kölcsönös kapcsolatokról szól. Az, hogy egyedül vagyok, és jól érezzük magunkat egy olyan lánnyal, aki szintén hasonló kapcsolatot keres, az nekem belefér. Nem csak, hogy belefér, de jelenleg sokkal inkább kedvet érzek ehhez, mint amennyi esélyt látok arra, hogy találkozzak egy olyan lánnyal, akibe beleszeretek, boldoggá akarjam tenni a személyiségemmel, a borzalmas humorommal, az össze-vissza csapongó gondolkodásommal, és végül összekössem vele az életemet. Nem csináltam gyakran ilyet, nem vagyok fuckboy, de sokkal inkább kedvet érzek ehhez, még ha belül nem is erre vágyom. Aztán, ki tudja, az is lehet, hogy a közeljövőben teljesen elcsavarja a fejem valaki.