2018. augusztus 11., szombat

Campaign for reality

Számtalanszor írtam már a valóság és a képernyő közti különbségekről, a közösségi média sztárjainak hazugságairól, és ezek hátteréről, de sosem éreztem elég hasznosnak, hatékonynak ezeket a posztokat. Úgy gondolom, nem lehet elég nagy hangsúlyt fektetni ezekre a témakörökre, ezért szeretném, ha egy átfogó kampány keretében többen is beszélgetnénk róluk a következő hetekben. Ha kell, egyedül is szívesen megírok néhány bejegyzést, de sokkal hasznosabb lenne, ha a Mennyire vagy menci? után ismét együttműködhetnék más bloggerekkel.

Tíz önálló részre osztottam a gondolataimat, amit persze lehet összevonni-szétszedni, attól függ, mennyien leszünk rájuk. Ha ketten, öten, vagy tízen írjuk, vagy valaki többet/kevesebbet ír, akkor maradhat így is. Arra gondoltam, hogy a jelentkezők választhatnának a témák közül, amiket a saját blogjukon dolgoznának fel, ami a végére marad, azt pedig megírnám én. Mivel egyszerűen el tudok érni több ezer, vagy akár több tízezer embert, ezért, ha szeretnéd, megoszthatom az írásaidat (és ezáltal a blogodat) a Felnőtt Szemmel Facebook-oldalán. Nem kell használnod a #CampaignForReality hashtaget, nem kell cserébe megosztanod tőlem semmit, egyszerűen csak szedd össze a gondolataidat az adott pontról, fogalmazd meg olvasmányosan, helyezd el a saját blogodon, és jelezd, hogy szeretnéd a megosztást.

A 10 cikk valahogy így néz ki a fejemben:



1. A nárcizmus, az online karakter, és ezek kapcsolata. Miért akarnak más képet mutatni magukról az emberek, mint amilyenek a valóságban? Miért van bizonyos emberekben igény egy online karakter kialakítására? Miért fontos a visszajelzés? A nárcizmus mellett fel lehet hozni más ehhez kapcsolódó személyiségzavart, betegséget is: frusztráció, szorongás, önértékelési zavarok, evészavarok, depresszió. Minél részletesebben fogalmazol meg félelmeket (visszajelzéstől, észrevétlenségtől, kevés lájktól stb.) annál jobb. Jöhetnek személyes példák is, ha találkoztál nagy Insta-celebbel, aki személyesen alig tudott megszólalni; vagy a képeken határozottnak, magabiztosnak tűnő emberrel, aki a valóságban féltékeny volt egy pohár vízre; esetleg valakivel, aki a képeken pucérkodott, de személyesen még a pólóját is alig merte levenni stb., ezek nagyon jók.



2. Miért akarunk hasonlítani másokra? Meddig egészséges az, ha hasonlítani akarunk másokra, és mikortól megy az önállóságunk rovására? Lehet szó elfogadásról, beilleszkedésről, kiközösítéstől való félelemről, és arról, hogy miért nem érdemes olyan társaságba vágyakozni, ahova a ruháid alapján kerülhetnél be. Ide jöhet még az is, hogy láthatóan szegény emberen hogyan hat az arany fülbevaló vagy a Gucci póló, illetve ide tartozik még az önigazolás-keresés, a bizonygatás (ugye, hogy jó vagyok? légyszi lájkoljatok, ugye szerettek?) és a különféle hiányosságok kényszeres ellensúlyozása. (Amikor iPhone van, de vacsorára nem telik, meg ilyesmi.)

Ahogy az influenceres bejegyzésben is írtam, természetes, hogy az emberek összehasonlítják magukat egymással, de ezt nem feltétlen érdemes az Insta-képeken látható tipikus jelképek alapján tenni. Leírhatod, hogy szerinted mik a legjobb szempontok két ember összehasonlítására.



3. Hogyan készülnek a népszerű Insta-fotók? Ha egy mód van rá, ne másoljuk le Timi bejegyzését, de valami hasonlóra gondoltam.


Képbeállítások, szögek, pózok, pucsítás, kéztartás, csücsörítés, filterek, smink, melltartó beállítás, magas derekú nadrág - jöhet minden ömlesztve, ami csak eszedbe jut. Képekkel illusztrálva lenne a legjobb! Lehet még beszélni arról, hogyan válik ennek a hatására szégyenné a természetes (női) test, hogyan válik nem elég széppé a szép, és hogyan teszi életunttá, öngyülölővé a követőket ez a sok különféle előkészület, meg persze a széjjelsminkelt #nomakeup fotók.

Az is egy érdekes kérdés, hogy miért akarnak mindenáron érzéseket kiváltani a követőkből azok a lányok, akik a képen látható nőhöz hasonlóan fotózzák a feneküket. Ha pedig nagyon stréber valaki, jöhet még egy kis szépségipar vs. önbizalomhiány fejtegetés a végére, azt imádnám.



4. A szülők és a barát szerepe az izgalmas élet mítoszában. Szinte senki nem beszél arról, hogy az Instagramon népszerű emberek úgy engedhetik meg maguknak a képeken látható életmódot, hogy a szüleik, és/vagy a barátjuk eltartják őket, miközben dolgoznak. Így tudnak havonta (több) százezer forintot elkölteni szórakozásra, státuszszimbólumokra, autóra, utazásokra, fesztiválokra, éttermekre, ruhákra, ájfónra, ékszerekre és shopizásra, hiszen mindig van fedél a fejük fölött, fűtött/hűtött lakás várja őket, és telepakolt hűtő. Egy olyan emberben, aki anyagilag független, akinek a saját kezében van az élete, rossz érzéseket kelthetnek ezek a képek, videók, a követők számára pedig értéktelenebbnek tűnhet az ő élete a fentiekénél. Az izgalmasnak tűnő élet sokszor annyiból áll, hogy a nap nagy részében a telefonodat nyomkodod, viszont a befizetett albérlet és egy jókora nagybevásárlás többe kerülhet, mint egy Levi's póló, vagy egy tengerparti trip, csak az nem feltűnő.

Mennyiben hibáztatható a szülő azért, mert pénzt ad a felnőtt gyerekének a luxus-látszat fenntartására? Mennyiben hibáztatható a gyerek, aki azt az értékrendet látva nőtt fel, hogy a boldogság megvehető? Alakoskodó, kivagyi, sznob szülő gyereke nem feltétlenül hibáztatható ugyanezekért a tulajdonságokért, de lehet, hogy éppen a te bejegyzésed hatására fog más szemmel tekinteni ezekre a dolgokra.

Érdemes lenne a #girlboss fogalmát is megvizsgálni, illetve a család, barát szerepét ebben is. Mennyiben szükséges egy jómódú család, vagy társ ahhoz, hogy egy fiatal, egyetemista lány utazgasson a világ körül, vállalkozást indítson, vagy olyan életet éljen a képein, mint egy vállalkozó? Hogyan hat ez azokra, akiket a családjuk, vagy a társuk nem tud pénzzel támogatni?



5. Hogyan jut el odáig egy lány, hogy a teste az egyetlen értéke? Hogyan válik internetes ál-modell egy szeretetéhes kislányból, aki csak nem tudott mit kezdeni magával? Az okok hasonlóak, mint hogy miért lesz valakiből prostituált, vagy pornós. Mindkettőről írtam már korábban, szóval ha ügyes vagy, tudsz az oldalamról inspirálódni, persze, legfőképp a saját gondolataid érdekelnek. Az egészségtelen szülő-gyerek kapcsolatból ki lehet indulni, nem beszélgetnek vele, nem kísérik figyelemmel az Insta, Snap stb. jelenlétét, inkább pénzt adnak neki, csak hagyja őket békén, ilyesmi. Gyakran kötődési problémák is társulnak a magamutogatáshoz, ennek is lehet boncolgatni a következményeit. Nem a legjobb kombó.



6. A követő, lájkoló felelőssége a kultúráért. Az influencer mindig a követői igényeit fogja kiszolgálni. Ha azt látja, hogy sokan olyan embereket lájkolnak, akik kék cápás műanyag vécédeszkával a nyakukban pózolnak, akkor elkezdenek kék cápás műanyag vécédeszkával a nyakukban szelfizni. Azért, ami a képernyőn történik, mi, lájkolók vagyunk a felelősek. Amíg a legtöbb lány csontsovány lányok képeit lájkolja, addig ez marad az ideál; amíg a legtöbb fiú stricik és bűnözők videoklipjeire iratkozik fel, addig ilyen stílusú klipeket fognak gyártani az előadók. Szóba jöhet a lájkoló felelőssége minden szempontból, illetve javasolhatsz elvárásokat, hogy az emberek mi alapján használják a lájk gombot, ha nem akarják, hogy az Insta-feed láttán általános iskolás lányok hánytassák magukat vasárnap este, mert hétfőn haspólót akarnak felvenni.

Leírhatod azt is, hogy te mi alapján válogattad ki a kedveltjeidet, illetve jöhet még a lájk és a riszpekt közti különbség is, ha van kedved részletezni.



7. Kinek szeretnél tetszeni? A régebbi olvasóim már unhatják ezt a kérdést, pedig én nagyon fontosnak tartom. Az ember nem arra hivatott, hogy mindenkinek tetszeni akarjon, az a tárgyak és a termékek dolga. Miért akarunk minél több embernek tetszeni? Miért akarunk féltékenységet, vágyakozást, irigységet kiváltani a hasonló nemű társainkból? Akarunk olyan embereknek tetszeni, akik egy formás fenék vagy kidobott mellek láttán csorgó nyállal nyomják a kedvelés gombot? Hogyan és miért készülnek a rendszeres edzőtermi szelfik? Természetes, hogy tetszeni szeretnénk másoknak, de milyeneknek és hogyan? Mit érdemes végiggondolnunk, mielőtt megosztunk magunkról egy képet a nyilvánossággal? Ide is jöhet személyes sztori, ha valamelyik tini ismerősödnek beszóltak a szülei az Insta-fotói miatt, vagy bujkálnia kell előlük, nehogy meglássák. Az ilyen minden bejegyzést feldob.



8. A szociopátia viszonya a népszerűséghez. Ezt a pontot a Black Mirror harmadik évadának első része ihlette, ahol egy disztópikus világban az ember értékét a közösségi médiában kapott reakciói alapján mérik egy ötös skálán. Tehát, akin látják, hogy "csak kettes", az nem mehet dolgozni, aki egyes, azt kirekesztik maguk közül, aki pedig négy egész nyolcas, azzal mindenki kedves, mert tőle is várják a pozitív reakciókat, hogy felmenjen a saját értékük. Amennyire beteg, annyira valóságos. Itt lehet boncolgatni a népszerűvé válás folyamatát, a szükséges hiányosságokat, és az influencelés jellemzőit. Bízom annak a kreativitásában, aki ezt választja, meg persze érdemes megnézni ezt a kb. 50 perces részt. (A sorozat többi része nélkül is érthető.)



9. Az álságos tartalom hatása az általános iskolás gyerekekre. Itt kifejezetten az érdekel, hogy a fent részletezett kamu lifestyle, a magamutogatás, a meztelenkedés, és a többi népszerű, követendőnek láttatott dolog hogyan hat a gyerekekre. Ezeket a tartalmakat ők ugyanúgy nézik, ahogyan mi, de egészen másképp fogják fel. Mit üzen egy gyereknek, mire nevel egy átlagos Insta-feed átpörgetése? Hogyan fogják fel a gyerekek azt, amit az influencerek közvetítenek? Lil Tayt is fel lehet hozni, az AskFM, illetve Musical.ly-celebeket szintén. Szülők elől bujkálós sztori ide is elfér, vagy esetleg ötletek ahhoz, ha lenne egy tízéves húgod/lányod, hogyan magyaráznád el neki az Instagramon látható dolgokat.



10. A személyiség, az élmény és a párkapcsolat kiégetése a közösségi média által. Nem elég, hogy a legszebb éveinket arra tesszük fel, hogy teljesen ismeretlen embereknek megmutassuk, mekkora emberek vagyunk, de még az élményeinket sem élhetjük át teljes valójában. A nyaralás nem nyaralás 500 szelfi nélkül, a filterezéssel, szerkesztgetéssel, megosztással annyi idő megy el, mint amit a vízben töltünk, másokat kényszerítünk arra, hogy fotózzanak minket bizonyos módon stb. Személyes sztorikat ide is várok, amikor valaki azért nem volt hajlandó elmenni egy helyre, mert az nem elég elit (szórakozóhely, úticél, akármi), vagy azért nem jött össze egy emberrel, mert nem mutatott volna jól mellette a képeken, lefotóztatta magát hatszázszor és egy se tetszett neki stb. Az ember tárggyá válásának folyamata is érdekes, a minél kívánatosabb lét, az érzelmek kiégése a képek mögül, illetve a létezés, mint teljesítmény. (Megosztott ételek, italok, teljesen hétköznapi dolgok, ilyesmi.)

***

Bárkit szívesen látok ebben a kampányban, még csak az sem feltétel, hogy legyen Instagramod, hiszen nekem sincs. Saját blogod viszont kell, hogy legyen, mert ott fog megjelenni a téma, amiről írsz. Különösen örülnék, ha divatbloggerek is csatlakoznának a kezdeményezéshez, de mivel az elmúlt hónapokban többször is beletapostam a lelketekbe (jaj) ezért teljes mértékben megértem, ha az én kezdeményezésem smafu. Azért örülnék nektek nagyon, mert igazán a ti célközönségeteknek szánnám ezt a sorozatot, de a blog tematikája miatt én nem tudom őket olyan hatékonyan elérni. Hálás lennék nektek, komolyan. Ha beszálltok, ígérem, nincs több szarkazmus, vagy gúnyolódás - aminek egyébként pont ugyanaz volt a célja, mint ennek a kampánynak, felhívni a figyelmet a valóságra.

Akár ketten, akár öten, akár tízen fogjuk megírni, bízom benne, hogy minél több emberhez el tudjuk juttatni ezeket az üzeneteket. Ha szívesen segítenél, és van saját blogod, akkor itt, a blogos csoportokban, vagy a blogom Facebook-oldalán tudsz jelentkezni. Írd meg, melyik pontokról írnál szívesen, és nyugodtan válassz többet! Ha sokan leszünk, azt fogom megbízni, aki hamarabb írt, de persze az se tragédia, ha többen is írnak egy-egy témáról. Aki kapja, marja, várom a jelentkezőket! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

40 gondolat zárásként

Kedves olvasóim! Ez az utolsó bejegyzés, amit a blogon olvashattok, és az első, amivel szembetalálja magát, aki a zárás után idelátog...