Miért nem tudnak férfi módra ismerkedni a rendes, kedves fiúk? [4/6]

A negyedik részben azzal a problémával foglalkozok, amivel a "kedves, rendes, normális" srácok a leggyakrabban szembesülnek: ráfeszülnek a barátnő-keresésre, elküldenek többszáz ismerkedős levelet, minden lehetséges lányban a potenciális barátnőt látják, de folyton koppannak. Ez lehet azért is, mert valami alpárisággal kiábrándítják magukból a lányt, esetleg mert olyan tévhitekben hisznek, mint a férfitöbblet vagy, hogy léteznek alfa- és bétahímek. De még a legjobb, legférfiasabb ember is képes lehet ellenszenvet kiváltani a lányból, ha ismerkedés közben végig érződik rajta, hogy mindegy, hogy ki, csak barátnő legyen, és valahogy így üli végig az első találkozót:

A megfelelési kényszer nagyon sokat ront az esélyeiden. Onnantól, hogy feladtad önmagad, és meg akarsz felelni a lánynak, ráadásul ez még látszik is rajtad (és hidd el, hogy látszik!), értelmét veszti az ismerkedés. Ha azt látják, hogy neked megéri megváltozni, megéri előadni magad más kedvéért, onnantól nincs mire lelkesedni, nincs mibe beleszeretni, nincs ami lenyűgözze őt. Ezzel azt mutatod, hogy te önmagad, a la natur, nem vagy elég jó, és valamit mutatnod kell, valamit elő kell adnod, hogy értékes legyél, ezt pedig a lányok messziről megérzik, és kedvesen azt mondják, hogy maradhattok barátok, vagy csak egyszerűen nem válaszolnak Messengeren. Egy kiegyensúlyozott, jövőképpel rendelkező férfivel szemben kiábrándító egy olyan ember, aki meg akar felelni egy ismeretlennek, csak mert az illető szép.

Nem azzal van a gond, ha az ember törekvő, fejleszti magát és igyekszik kihozni magából a legjobbat, akár úgy is, hogy feszült lesz tőle. Azzal van gond, ha mindezt nem magáért, hanem egy barátnőért teszi, akit még nem is ismer, vagy akivel még csak most fognak találkozgatni. A sokadik visszautasítás után nem fogja érteni, miért van ez az egész: azt hiszi, többet és még jobban kell majd próbálkoznia, még többször elutasítják, és ebbe a frusztrációt okozó ördögi körbe kerül, ahelyett, hogy elengedné a megfelelési kényszert, vagy akár egy időre az egész ismerkedést. Vannak, akik a haverok előtt is szégyellik, hogy nincs barátnőjük, ilyenkor jön képbe az, hogy mindegy, hogy kivel, csak legyen már valaki. Ez a hozzáállás garantált kudarc, főleg, ha egyébként sem tudják, milyen lányt akarnak maguk mellé. Amikor pedig nagy nehezen sikerül, hirtelen mindent meg akarnak adni a kiszemelt lánynak, és elfelejtik, hogy minden lánynak mást jelent az a minden. Emiatt úgy állnak hozzá az ismerkedéshez, hogy igazából nem is élvezik a másik társaságát, csak a végeredményt várják, hogy a lány odaadja-e magát, vagy nem. Nem lövök le nagy poént: ilyenkor általában nem.

Ezt a görcsösséget el kell felejteni. Persze, ez nem ilyen egyszerű, mert általában abból fakad, hogy egyedül nem érzi értékesnek magát az ember, és a lánytól várja, hogy majd értelmet ad az életének. Ezt hívjuk társfüggőségnek. Ez lehet amiatt, mert otthon elhanyagolják, a korábbi csalódások is okozhatják, de a lényeg, hogy ezen feltétlenül felül kell kerekedni, mielőtt bárki kapcsolatba kezdene, hiszen egészséges, kiegyensúlyozott párkapcsolatra egy társfüggő ember alkalmatlan. Ráadásul, ha a gyerekkori elhanyagolásodat igyekszel behajtani szerencsétlen lányon, vagy azt szeretnéd, hogy megtámogassa az önbizalmad, az egy olyan kapcsolatba vezethet, amiben mindketten sérültök.

A frusztrációt okozhatja még az is, ha egy fiú fejében tévképzetek élnek a szép lányokról. (Most tekintsünk el attól az apróságtól, hogy mindenki mást talál szépnek, és próbáljunk ezeknek a srácoknak a fejével gondolkodni.) Sokan hiszik azt, hogy akit ők szépnek találnak, annak biztos hatalmasak az elvárásai, vagy egy kapcsolatban nehezebb őt megtartani, hajlamosabb a megcsalásra (pedig nem!), sőt a klasszikus KFT-dal után az is, hogy a szép lányok buták. De komolyan; hogy lehetne már ilyen sablont ráhúzni valakire egy olyan tulajdonság alapján, ami teljesen szubjektív? Jó kérdés, mindenesetre a görcsösség-faktort nagy mértékben fokozza.


Néha azért társfüggő embereknek is sikerülhet kipréselni egy társas kapcsolatot - általában pont egy másik társfüggőből. Ilyenkor, - mivel a párkapcsolat az egyetlen boldogságforrás az életükben - általában a következő forgatókönyv játszódik le:

• megörülnek, hogy végre valaki, és lerohanják egymást a kötődési vágyaikkal. Mivel a kötődésnek idő kellene, hogy kialakuljon, ilyenkor hirtelen egy másikról magukban kialakított ideális képbe szeretnek bele, aztán később jön a nem ilyennek ismertelek meg.
• az irányítóbb fél rátelepszik a másikra, kisajátítja, gyanakvó, ha az esetleg mással beszélget vagy találkozik
• amikor nem együtt töltik az időt, az irányítóbb félből előtörnek a miért nem írsz? mit csinálsz? mi rosszat írtam?-jellegű kérdések, ellenőrizni kezdi a másik mindennapjait, sértődékenyek, levakarhatatlanok lesznek; kétségbe esnek, ha a másik másokkal is szóba áll
• jobb esetben valamelyik fél szakít, mielőtt agyvérzést kapna, rosszabb esetben ez egy mérgező kapcsolat kezdete.

Ne akarj mindenáron barátnőt, hanem egyszerűen ismerkedj, aztán lesz, ami lesz. Akivel egymásba szerettek, az anélkül is fel fog tűnni, hogy bármit is tennél pluszban; ha pedig nem, akkor kár a gőzért, és az energiádat fektetheted akár a munkádba, a sportba, a hobbidba, vagy bármi másba. Először egyedül kell jól érezned magad ahhoz, hogy aztán másokkal is minőségi időt tudj eltölteni.

Az ötödik és a hatodik részben olyan dolgokat gyűjtök össze, amiket a kedves, rendes fiúk túl- illetve alulértékelnek ismerkedés közben. Vajon a pénz és az autó melyikben lesz?