Mi történik, ha pszichológushoz fordulsz?

Vannak, akik jobban félnek az első alkalomtól a pszichológusnál, mint azelőtt, hogy a szüzességüket elvesztették. Ez végül is érthető: a pszichológusnál a lelkünk egy féltett darabját kell feltárnunk egy ismeretlen embernek, ami a legtöbbünket legalább annyira megviseli, mintha a testünkkel tennénk ugyanezt. Pedig egy testére-lelkére igényes ember nem csinál ebből akkora ügyet: felhív egy szakembert, időpontot foglal, elmegy, leül és megbeszélik a problémát. Persze ez korántsem ilyen egyszerű, ha az ember szorongó, szociális fóbiás, de elég csak introvertáltnak lenni, és már a telefonálásnál elakadhatunk. Ezért készül ez a bejegyzés; és mivel az ismeretlentől sokkal jobban félünk, igyekszem ismertetni azt, amire számíthattok.

Először is felejtsük el a legelterjedtebb tévhitet: pszichológushoz nem feltétlenül az elmebeteg, beszámíthatatlan, agresszív, bolond emberek fordulnak. Egyrészt, sok ijesztőnek tűnő mentális betegség nem jár betegségtudattal, szóval ha már észrevetted, hogy valami nincs rendben veled, az azt jelenti, hogy ezeket nyugodtan ki is zárhatod. Másrészt ezek az emberek többnyire a pszichiátrián vannak, nem pszichológushoz járnak.

Mielőtt szakembert keresnél, mindenképpen tájékozódj, van-e a környezetedben lehetőség ingyenes ellátásra. 2013 szeptemberétől az iskoláknak kötelező iskolapszichológust alkalmaznia, az olyan egyetemeken, ahol pszichológiával is foglalkoznak, szintén szoktak dolgozni önkéntesek. Vannak olyan munkahelyek is, ahol biztosítanak mentálhigiénés ellátást, de ha ezek nem jöhetnek szóba, érdemes körülnézni a környéken lévő vallási szervezeteknél is. (Csak óvatosan!) A TB-ellátás elég ergya, Budapesten a SOTE-nak kellene biztosítania a pszichológiai ellátást: egy próbát megér, ha felhívod őket, de ne ez legyen az A terved. Ha egyikre sincs lehetőséged, és neked sincs más ötleted, akkor kezdj csak el keresgélni a magánrendelések között.

Azzal, hogy elhatároztad, és meglépted hogy segítséget kérsz, megtetted a leglényegesebb lépést a kiegyensúlyozottabb, boldogabb élet felé. Több okból is büszke lehetsz:

• Meghazudtoltad az egyik legnagyobb tévhitet, hogy az idő mindent begyógyít. Dehogy gyógyít be, és mivel erre rájöttél, máris egy lépéssel közelebb jársz az igazsághoz.
• Nem a droghoz, vagy az önbántalmazáshoz (pl.: vagdosás) fordultál, hanem szaksegítséget kértél. Ha korábban mégis; akkor is a legjobb irányba haladsz afelé, hogy leállj vele, ezekhez is kaphatsz segítséget.
• Teszel magadért, mások viszont nem. Ez így nagyon Paulo Coelhosan hangzik, de gondolj bele, mennyien tűrik nap mint nap a megaláztatást a munkahelyükön vagy otthon, és mennyien tengődnek rossz kapcsolatokban; te pedig felülkerekedtél ezen és ahelyett, hogy magadat hibáztatnád, segítséget kérsz.
• Elismerted, hogy innentől felelős vagy a saját sorsodért, és nem a körülményeid áldozata vagy. Ha túl leszel a terápián, meglátod, mekkora fordulópont ez. A felelősségtudat egyébként is javíthatja a mentális állapotod - ezért szokták ajánlani depressziósoknak, hogy fogadjanak örökbe kisállatot (amivel én nem feltétlen értek egyet).
• Nem csak segítséget kértél, de szaksegítséget. Egy mentálisan a szakadék szélén álló fiatalemberen az utolsót tudja lökni egy kotnyeles barát vagy barátnő esetleg ismerős tanácsa; nem is beszélve a Cosmopolitanról, a Glamourról, a Joyról és a többiről. A Cosmo-lányoktól egy mentális beteg olyan tanácsokra számíthat, mintha lábtörés után azt javasolnák, hogy járj el futni. Olyan ezeket a magazinokat olvasni ilyenkor, mintha egy laposföld-hívővel akarnál a csillagászatról beszélni. A fiúk sincsenek jobb helyzetben, nekik ott a PUA-tanfolyam, ami meg aztán tényleg többet árt, mint használ, ráadásul a köztudatban még mindig mélyen él az a gondolat, hogy egy fiú nem lehet érzékeny, így meg még nagyobb lelkierőt igényel felismerni, hogy segítségre van szükség.

Megértem, ha ez az öt ok önmagában nem győzött meg, de azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a legértékesebb, legszeretetreméltóbb embereket is bármikor érheti depresszió, szégyenérzet, vagy bármilyen más elváltozás, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között élnek. Négy-öt év középiskola is okozhat kiégést annak ellenére is, hogy ez az időszak még általában nem tartogat akkora megpróbáltatásokat egy embernek, mint a felnőttkor. Bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy segítségre legyen szüksége, és ez akkor is hasznos tud lenni, ha a beszélgetések és néhány teszt után kiderül, hogy igazából csak egy rossz időszakon vagy túl. Ha pedig tényleg baj van, legalább egy szakképzett ember vállára helyezheted át a terheid egy részét és kaphatsz segítséget, nem Szabó Pétertől várod az áttörést.

Ha lefoglaltad a pontos időpontot, fontos, hogy mielőtt elindulnál, szedd össze, hogy pontosan mi a problémád, mit vársz a pszichológustól. Ehhez használhatod eleinte a google-t is, ha nem vagy biztos valamiben: ha aszociális vagy, akkor ne azzal menj oda, hogy antiszociálisnak érzed magad, de ez csak egy példa. Hasznos lehet, ha összeszeded, mik azok a rossz dolgok, amik visszatérően vannak jelen az életedben, és nem szeretnéd, hogy szembesülj velük a jövőben. Ha mindig ugyanazokat a hibákat követed el, mindig ugyanolyan (rossz) társ mellett kötsz ki, akkor egy pszichológussal könnyen fel lehet tárni, hogy hol a probléma, és miért nem tudsz szabadulni ezektől a dolgoktól. (Ezért is veszélyes barát vagy barátnő tanácsát kérni ilyenkor; szinte biztos, hogy elfogult lesz vagy kedveskedni akar; és olyan választ fogsz kapni, amivel tíz év múlva is ugyanígy érzed magad.) Vannak-e olyan dolgok, amiktől félsz, és külön csoportra bonthatod, hogy szerinted okkal, vagy ok nélkül tartasz tőlük. Ha családi problémák vannak, érdemes azokat is szóba hozni, mert könnyen magyarázatot adhatnak a viselkedésre, problémákra még felnőtt korban is, és a pszichológus ilyenkor összeállíthatja a képet, segíthet megérteni, mi miért történik.

Az első alkalom egy állapotfelmérés lesz, ahol a pszichológusod néhány kérdés segítségével felméri, mi a probléma és hogyan folytathatjátok tovább a terápiát. A legfontosabb, hogy se magadat, se őt ne csapd be. Ha úgy érzed, máskor hajlamos vagy eltúlozni vagy elhallgatni bizonyos dolgokat, itt semmiképp ne tedd, hiszen ez akadályozhatja, hogy hatékonyan segítsenek neked. Nem kell erősnek mutatnod magad, minél mélyebb érzéseidet adod át, annál egyszerűbb lesz megérteni, mi okozza a problémát, és kitalálni, hogyan tovább. Ne bizonygasd, hogy a te traumád a világon a legrosszabb, hidd el, beszélt ő már olyannal, aki elveszítette a gyerekeit, vagy több évtizedes házasság után mással találta egy ágyban a férjét/feleségét. Amit viszont eddig nem mertél elmondani senkinek, annak éppen ott van a helye, hiszen a pszichológus etikailag nem teheti meg, hogy továbbadja ezeket egy harmadik embernek. Ráadásul, ha belegondolsz, pont azért mész oda, hogy azokkal a problémákkal, érzésekkel, amiket eddig a szőnyeg alá söpörtél, mélyebben foglalkozhassatok. Olvastam olyanról, akit egy beszélgetés annyira felzaklatott, hogy a fotelben mellette lévő plüssállatot hozzávágta a pszichológushoz, és kiviharzott az ajtón. Egy szakember fel van készülve az ilyen esetekre, tisztában van azzal, hogy mindenki máshogy viseli, ha elő kell szednie valamit a lelke mélyéről, ezért ne érezd magad rosszul, ha ez bármi furcsát vált ki belőled, legyen az sírás vagy egy repülő plüssmaci. Ha így alakul, a következő héten ugyanolyan lendülettel folytathatjátok tovább a terápiát.

Ha úgy érzed, segítségre van szükséged, mindenképp megéri pszichológushoz fordulni. "Legjobb" esetben csak beszélgettek egy jót, és tájékozottabb leszel a személyiségzavarokkal, mentális betegségekkel kapcsolatban (például nem hívod az társaságkerülőt antiszociálisnak). Megértőbb, érzékenyebb leszel másokkal szemben, és jobban átlátod mind az ő helyzetüket, mind a sajátodét. Gondolj bele, régebben nagyon sok író, költő, ma pedig rengeteg celeb szenved mentális betegségektől, személyiségzavaroktól. Hogy ők járnak-e pszichológushoz? Nem tudni, mint ahogy a te ismerőseidnek, barátaidnak, de akár a családodnak sem kell feltétlenül tudnia, hogy segítséget kértél: csak annak beszélj erről, akinek te szeretnél.