Videós felkapottság | kommentelők, mint pajzs | Fluimucil Ábel vs. minden YouTube-sztár | a rejtélyes X-faktor | tévhitek

Ezen a katasztrofális, hosszú hétvégés, esős-havas szombaton elhatároztam, hogy megnézem, mi a trendi a magyar YouTube-on. Mi a felkapott? Mi az, amit a legtöbb ember néz? Két kivétellel nem kattintottam rá a videókra, hiszen az indexképből, a címből, és a leírás első két sorából többnyire rá lehet jönni, mit tartalmaz, érdekesnek pedig csak egyet találtam közülük, de azt már azelőtt, hogy felkapottá vált volna.

A YouTube a felkapottak között az első 49 helyezettet listázza. Mivel nyakunkon a választás, kissé eltorzultak az arányok, de amit fontosnak tartok, és amiről írni szeretnék, az itt is jól látható. A felkapottak között a következő videók szerepelnek:

• 16 ,,zenei" videoklip. Burai és Hiro nevével többször találkozhatunk, és Essemm, Dorina, valamint ByeAlex együttese, a Senkise is a legnézettebbek között van. Essemm új klipjét hat nap alatt közel félmilliószor indították el.
• 12 politikával foglalkozó videó. Három hét múlva parlamenti választások lesznek, szóval érthető, hogy ez a szokottnál is jobban érdekli az embereket.
• 10 YouTuber vagy bulvárcsatorna. Számomra elválaszthatatlan a kettő, az emberek kíváncsiak a 10 brutálisan nagy őrzőkutyára, Istenes Bence és Csobot Adél második gyerekére, Sajt32 Hihetetlen dolgok az életben, amik léteznek! :D című videójára pedig egy nap alatt 58 ezerszer kattintottak rá.
• 6 sorozat vagy trailer. Szulejmán, Feriha, a Bosszúállók és a Legendás állatok második része egy kategóriába sűrítve.
• 3 MadLipz videó. Ebből az egyikre muszáj voltam rákattintani, mert fogalmam sem volt, mi ez. Mint kiderült, egy telefonos alkalmazás, amivel vicces videókat lehet készíteni hangalámondással.
• 1 Kovács András Péter. Nőnapi üzenet egy 4 éves nőnek. Ha jól sejtem, a lányának? Ez pont harmadannyi embert érdekelt, mint Essemm új száma.
• 1 Puzsér. Mielőtt teljesen elveszíteném az emberekbe vetett hitemet, mindig van egy utolsó szalmaszál, amibe kapaszkodhatok. Négy nap alatt csak huszonötezerszer indították el Puzsér és FAM előadását, és abból egy én voltam.

Fontos leszögezni, hogy nézettség nem azt méri meg, hogy hány ember nézte meg a videót, hanem azt, hogy hányszor kattintottak rá! A Tiv Tivy szökik a málnás videóján lévő 1,1 milliós nézettség nagyjából százezer embernek köszönhető, és a Pumped Gabo táncolós videóján lévő 758 ezres nézettség is, vagy akár még ennél is kevesebbnek. A kedvelők, a feliratkozók, vagy a követők számából már pontosabb következtetést lehet levonni, de az emberek fülében jobban cseng, ha azt hallják, hogy ezt már egymillióan látták, mint az, hogy ezt már egymilliószor látták. 

Nem véletlen kettejüket hoztam szóba, van két fontos dolog velük kapcsolatban, amin keresztül megérthetjük az egész videózás lényegét. Egy interjúban Tivadar korábbi barátnője mondott valami egészen fontosat: ,,van a Tiv Tivy, meg van a Tivadar". Tiv Tivy macsónak, férfiasnak tűnhet, de Tivadar valójában, egy párkapcsolatban, a magánéletben gyerekes. Nem lejáratni akarta, nem állt érdekében, hogy rosszat mondjon róla. Amit ez a lány mondott, az egy nagyon fontos dolog: el kell választani a szerepet, a karaktert az embertől, aki alakítja, pontosan úgy, ahogy egy színészt a szerepétől. Bár húsz-harminc év eltelt azóta, hogy Esmeralda szemműtétjére, és Isaura felszabadítására gyűjtött a szüleink-nagyszüleink korosztálya, még mindig él köztünk több százezer ember, aki egyszerűen képtelen megkülönböztetni a valóságot az eljátszott szereptől, és azt gondolja, hogy amit a képernyőn lát, az úgy is van.

Ahhoz, hogy Pumped Gabot, és az egész videózást, szereplést megértsük, érdemes Gabo példaképét, Zyzzt megfigyelni. Zyzz 18 éves koráig nagyon vékony testalkatú volt, ami miatt csúfolták őt az iskolában. Azért, hogy ne csúfolják a többiek, és, hogy lenyűgözze a lányokat, bátyja példáját követve testépítésbe kezdett. 18 és 22 éves kora között - élete utolsó négy évében - Ausztrália kedvenc internetes sztárjává vált, nagyjából annyi tartalommal, amennyivel Pumped Gabo: gyúrt és zenére táncolt. Azzal a sosem kinyilvánított dologgal, hogy ő kényelmetlenül érzi magát a bőrében, és tetszeni akar a lányoknak, akkora tömegek tudtak azonosulni, hogy ez a srác egy mémmé vált, és ugyanígy Gaboban is magára ismer több tízezer fiatal, akik szintén a lányok figyelméért kezdtek el kondizni. Zyzz 2011-ben szívinfarktusban elhunyt, vitatható, hogy veleszületett szívbetegség, vagy esetleg a szteroidok okozták a hirtelen szívleállást.

A feliratkozók, a követők olyan lányok tetszéséért kínozzák magukat órákig a konditeremben rendszeresen, akikből ez váltja ki a tetszést. Nem azokat a lányokat akarják, akiknek tetszenek, hanem, akiknek akkor fognak tetszeni, ha széjjelgyúrják magukat! Vagy éppen látványosan szórni kezdik a szüleik pénzét, vesznek egy autót, a tárgy teljesen mindegy, az elv ugyanaz: olyan embereknek akarnak megfelelni, olyan emberek elismerését akarják, akiknek ebben az állapotban nem felelnek meg. Ez alapján vált Zyzz és Pumped Gabo népszerűvé, és ha eltekintünk a gameplayektől és a zenei videók elhanyagolható muzikális értékétől, gyakorlatilag ez alapján vált népszerűvé a legtöbb (magyar) YouTube-sztár. Azok kattintására épül a tartalom, azok figyelmét akarják felkelteni, akik úgy érzik, valamiben hiányt szenvednek: akik szívük szerint úgy néznének ki, mint Pumped Gabo, akik szívük szerint a videoklipekben látható módon szórnák a pénzt, és úgy gondolják, ez hiányzik ahhoz, hogy az emberek elismerjék őket, vagy éppen tetszenek a lányoknak. Vagy a boldogsághoz. Rengeteg ilyen ember van, nem véletlenül ezek a videók felkapottak, hiszen több százezres a célközönség.

Van még egy jelentős dolog, ami hasonlóan fontos a YouTube-sztárrá váláshoz, mint az Insta-celebbé váláshoz: olyan embereknek kell videókat készítened, akiknek alacsonyak az elvárásaik. Azokat kell megcélozni, akik a legkevesebb eséllyel fogják számonkérni, hogy mi ez a szar, akik nem követelik a tartalmat a videódba. Ha olyan embereket célzol meg, akiknek elvárásai vannak, ott már rengeteg lehetőség lesz arra, hogy az a videó valamiért nekik nem tetszik. Hogy belekötnek, vitatkoznak, nem értenek egyet, nem úgy csinálnák, amit te csinálsz, nem tartanak hitelesnek, az elvárás nélküli embereknél viszont ezek nem állnak fenn.

Minél összetettebb képet mutatsz magadról, annál kevesebben fogják megérteni, amit mondasz, vagy teszel. Minél egyszerűbb tartalmat készítesz, annál többen fogják megérteni, annál nagyobb lesz a nézettség, annál felkapottabb leszel. Mit gondolsz, Mr. Bustát vajon miért vádolták régebben azzal, hogy a rajongói általános iskolás gyerekek? Mert a gyerekeknek általában még nem alakult ki annyira részletes önképük, még nem tudják, kicsodák, és Mr. Busta legtöbb rajongója hiába huszonéves, ők valójában azok a huszonévesek, akik szellemileg és mentálisan megrekedtek egy általános iskolás gyerek szintjén, nem léptek tovább, nem fejlődtek. A fejlődés, a méltóság, és a felelősségtudat hiánya jellemzi a 40 legkártékonyabb magyar influencer rajongótáborának egy-kétszázezres magját is, az pedig részletkérdés, hogy ők tizen- vagy huszonévesek.

Keresd a hibát!

Amíg a feliratkozó, a rajongó még következmények nélkül megtehetné, hogy leiratkozik, vagy kiveszi a követést, és továbblép, fejlődik, addig a YouTube-sztár nem. Neki muszáj azon az alacsony szinten tartania magát, ugyanazt a jelentés nélküli tartalmat kell szolgáltatnia a nézőknek, különben a nézők azon veszik észre magukat, hogy valami érthetetlent kapnak, valami mást, mint korábban, és leiratkoznak róla. A nézők szüleinek, amellett, hogy megtanítják a gyerekeiket elvárásokat támasztani a képernyő felé, azt kellene átadniuk a gyerekeknek, hogy megérteni valamit, meghaladni valamit egy kiváltság, amit pedig néznek, az nem a cél, hanem az eszköz. Ha ez az eszköz többé már nem járul hozzá ahhoz, hogy megértsenek valami újat, nem ad hozzá a fejlődésükhöz semmit, akkor már nem kell követni. Viszont, mivel a nézők, rajongók érzelmeivel, a bennük lezajló dolgokkal a szülők többnyire nem foglalkoznak, kell valami olyan, amit követhetnek, ami meghatározza őket, amivel azonosulni tudnak, amit utánozni lehet. Akivel kapcsolatban azt érzik, hogy együttérez velük. Így történhet meg az, hogy százezreket irányítanak a szemük vagy éppen a farkuk alapján, és ha, mondjuk, Hiro elkezdené túrni az orrát a videoklipekben, másnaptól kezdve ezrével töltenék fel a képeket az Instára az emberek, ahogy az orrukat túrják. Ez történt Tiv Tivy Hollister pólójával, egy csomó tetoválással, és Hiro is már csak egy lépésre van attól, hogy a példámat valóra váltsa, hiszen az egyik klipje, ami a legfelkapottabb volt megjelenését követően, egy jelenet köré épül, ahogy éppen a vécén ül.

A feliratkozók szülei kulcsszerepet játszanak a YouTube-sztárság kialakulásában azzal, hogy nincsenek jelen a gyerek életében. Ezt nagyon könnyű úgy előadni, hogy tiszteletben tartják a gyerek privát szféráját, pedig igazából annyiról van szó, hogy képtelenek vagy lusták megérteni a gyerekben lezajló érzéseket. Az elhanyagolás az embereknek általában a koszos ruhát vagy testet, a szennyes iskolai felszerelést, az éhezést jelenti, pedig létezik egy sokkal elterjedtebb, sokkal meghatározóbb elhanyagolás: az érzelmi elhanyagolás. A különbség azok a gyerekek között, akik fogékonnyá válnak az ilyen klipekre, és akik nem. Nyilván, a megértéssel, a beszélgetéssel, a lélekkel való törődéssel, a bizalmi kapcsolattal nem lehet eldicsekedni, ezek nem látványosak, a legtöbb szülő pedig olyan dolgokba fekteti az energiáját, idejét, amivel dicsekedni lehet.

Ez nem látható, ez nem megfogható, ez csak érezhető, és nem feltétlen a környezet számára: így, ha nincs, akkor még mindig megúszhatod, hogy az emberek azt gondolják, rossz anya, vagy rossz apa vagy. Az senkinek nem tűnik fel, ha egy kutyának vagy a játékának könnyebben megnyílik a gyerek, mint ahogy az is csak később üt vissza, ha az értékrendje torzabb lesz, mint kedvenc rapperének arca pózolás, vicsorgás közben.

A feliratkozók számának drasztikus csökkenéséhez valóban elég lenne egyetlen kérdés: ezt a videót szívesen megmutatnád a húgodnak, vagy a lányodnak?

Egy kérdés elég lenne, de annyi sincs. Ezt a kérdést nagyon kevesen teszik fel, akik pedig feltennék, általában egyáltalán nem érdeklődnek az ilyen tartalmak iránt a YouTube-on. Pedig ez a kérdés fontos lenne, különösen a lányos szülőknek, hiszen ezek a videoklipek gyakran azt üzenik, hogy egy lány csak egy használati tárgy. Egy rongy, ami csak egyetlen dologra jó, és erre azért lehet kereslet, mert az ilyen videókra feliratkozó lányok maguk sem érzik többnek magukat egy használati tárgynál, vagy éppen egy rongynál.

 

Ki mit tart fontosnak, ugye.

Egy általános iskolás lányismerősöm rendszeresen osztja meg, például, a Mario nevű énekes klipjeit, mivel valószínűleg nem tudja, hogy azért azok a lányok szerepelnek azokban a klipekben, mert az énekes lányokkal foglalkozik. Mármint, az adás-vételükkel, emberkereskedelemmel. Senki nem kérdőjelezi meg, hogy mi van a klipek hátterében, hogy kerülnek oda a lányok, az autók, a tárgyak, a pénz, hogy más, sikeresebb énekesek miért nem élnek hasonló életet, senki nem teszi fel ezeket a kérdéseket. Sem a nézők, sem a szüleik.

Csodálkozunk? Annyira nem, hiszen ez a tömeges feliratkozás két oldalról is támogatott. Az egyik, hogy a kritikus gondolkodást ennyi emberbe nem nevelték bele, a másik pedig, hogy az előadók is szánt szándékkal annak a tömegnek az ízlésére építik fel a videoklipek hangulatát, akiket elhanyagolnak, akiknek támaszra van szükségük. Ez a réteg arra is ugrik, ha megaláznak, megszégyenítenek valakit, - gondoljunk a reakcióvideókra - és mindenáron, minden logikát nélkülözve fogja akár a saját méltósága árán is védelmezni a hozzászólóktól az előadót. Az irányítható, önálló gondolatokkal nem rendelkező rajongó egy plusz pajzs az előadó számára, hiszen nem kritizálhatod a videót anélkül, hogy velük ne kellene szembenézned.

Szándékosan írtam, hogy velük, és nem a véleményükkel, hiszen az nincsen, és nagy eséllyel a tiédre sem fognak érdemben reagálni. Egy előadó nem lebutítja az embereket, hanem szándékosan erre a primitív rétegre építi fel a videoklipjeit - egy kiskakas csak a szemétdombot tudja uralni, az egész falut már sokkal nehezebb lenne.

Ha nem lenne a szemétdomb, vagy a kiskakas alá nem szemetet fújna be a szél, akkor nem lenne az uralkodás. Gyakorlatilag a rajongó butítja le az előadót. (Ennek köszönhető az is, hogy az ellenkező kommenteket gyakran törölni szokták, vagy elmenekülnek a vita elől, hiszen egy nyilvános vita rést képezne ezen a pajzson.) Egy előadó nagyon jól rá tud érezni arra, mire van szüksége ugyanannak a bizonytalan, önmagát meghatározni nem tudó, kisebbségi komplexusos, féltékeny, elhanyagolt lelkű embernek, aki egykor maga is volt, és legbelül, ha kikapcsol a kamera, talán még mindig az.

Aki régebb óta olvas, annak ismerős lehet az, hogy felhívom a figyelmet az emberek, főleg a fiatalok eltérő ízlésére. Arra, hogy ha valaki nyitott szemmel jár, az észreveheti, hogy körülöttünk, vagy egy bevásárlóközpontban, vagy az utcán rengetegféle embernek van társa, nagyon sokféle embert szeretnek. Zyzz és Pumped Gabo népszerűsége jól jelzi azt, hogy egy elég széles réteg számára alapérzéssé vált a félelem attól, hogy ha nem változtatok magamon, akkor kevesen fognak kedvelni, vagy senki nem fog kedvelni. A YouTube-sztárok és a klipek szereplői pedig teljesen a tömegízlésnek megfelelőre formálták magukat, olyanná váltak, ami a legtöbb ember számára kedvelhető. Itt is fontos, hogy a feliratkozó formálja a sztárt, nem pedig a sztár zülleszti le a gyerekeket, feliratkozókat. A sztár olyanná fog válni, olyanná fog alakulni, amilyet a feliratkozó lájkol, megnéz. Ha úgy látja, hogy az olyanokat, akik állást foglalnak valamit mellett/ellen, van véleményük, mondanivalójuk, kevesebben értik meg, akkor nem fog állást foglalni. Ha úgy látja, hogy a kutyák megmentésére sokkal több lájkot fog kapni, akkor kutyákat fog menteni. A megfelelési kényszer pedig egy oda-vissza dobott labda: a feliratkozással a rajongó odadobja a sztárnak: felelj meg! A sztár végignézi az aktuális külföldi trendeket, és megmutatja, hogyan is kell kivetíteni ezt a megfelelési kényszert a környezet számára úgy, hogy lehetőleg észre se vegyenek téged az utcán.

Ahogy egymásnak nem teszünk fel kérdéseket, a feliratkozók maguknak sem teszik fel azt a kérdést, hogy miért vagyok rá feliratkozva? Mit szeretnék kapni ettől a csatornától? Zenét? Szöveget? Tartalmat? A felkapott-listán gyakran szereplő énekesek elsősorban nem az éneklésben jók. Ezek az énekesek iPhone-t darálnak, iPadet sütnek, lányokat állítanak ki a sarokra, hogy luxusautót vegyenek a pénzből, amit ő szexszel keresett, vagy éppen pulóvert-sapkát reklámoznak, kutyákat mentenek. Mégsem bohócnak, stricinek, marketingesnek, vagy állatmentőnek nevezzük őket, hanem énekesnek, vagy rappernek. Az ő esetükben az éneklés, vagy a szövegírás is egy szerep a bohóckodásnak, a stricheltetésnek, vagy éppen a marketingnek, de ezt is ugyanolyan jó ízzel fogyasztják százezrek, mert nekik teljesen mindegy. Ők sem jók semmiben, miért várnák el az előadótól, hogy ő jó legyen valamiben? Ha tőle elvárnák, maguktól is el kellene várniuk, ami gáz, hiszen akkor önellentmondásba keverednének, és rájönnének, hogy mégse akkora emberek, mint amekkorának előadják magukat. Vajon ezek a YouTube-sztárok ugyanennyire magabiztosak lennének egy hivatalos ügyintézés során? Hogyan viselkedhetnek egy párkapcsolatban? Van-e abból konfliktus, hogy igazából annyira összenőtt a személyiségük a szereppel, hogy már csak a szerep kedvéért jönnek össze velük, - ahogyan Tiv Tivy esetében is - aztán pedig csalódnak bennük? Mit tudnak hozzátenni egy kapcsolathoz? Hogyan viselkedhetnének apaként, anyaként? Értenek-e valamihez, meg tudnának-e hosszútávon élni a tevékenységükből, vagy a gondolataikból? Vagy esetleg minden másra alkalmatlanok?

Olyan kérdések ezek, amiket a feliratkozó magával szemben sem tesz fel, mert kínos. Kínos rájönni, hogy a Kormányablakban teszetoszáskodik, mert nem érti a hivatalos papír szövegét, amit elé toltak; hogy a saját kapcsolata félelemre és függésre épül szeretet helyett, ráadásul a kirakatba van tolva. Kínos rájönni, hogy önmagában ő egy csalódás, mert az egész eddigi életét egy szerepre tette fel, ami csak a hasonló szerepet hazudókkal engedte barátkozni, másokkal nem. Kínos rájönni, hogy egy kavicsot nem lehet rá bízni, nemhogy egy kisbabát, és kínos rájönni, hogy ha így folytatja, öt-tíz év múlva is ugyanott lesz, mint most: sehol. Viszont olyan embereket nézni, olyan emberek szövegét hallgatni, akik ugyanígy el akarják ezeket a dolgokat fedni, felemelő. Megnyugtató. Az életét és önmagát értéktelennek tartó rajongó ugyanazt a megfelelési kényszert, ugyanazt az álcázást, önmagát látja benne, egy számára sikeres változatban: márkás lányok és márkás autók között. Azzal az illúzióval szembesül, mintha a szarból is lehetne várat építeni, öt-tíz percre elhiszi, hogy egyszer ő is válhat ilyenné.

Ezeknek a klipeknek az egyetlen célja a nézettségvadászat. Teljesen mindegy, hogy az a nézettség milyen okból jön, valaki viccesnek tartja, jó zenének tartja, szánalmasnak tartja, hiszen mind, akik rákattintottak, eggyel növelték azt a számot, amit a következő néző lát. Teljesen mindegy a kontextus, amiben szóba kerülnek, a lényeg, hogy beszéljenek róluk - ezzel pedig az átlagos YouTube-sztár semmivel sem több, mint Ábel a Fluimucil reklámból. Mivel teljesen mindegy a kontextus, megszűnik a jó és a rossz fogalma, egyre kevésbé lehet megítélni, hogy valami mennyire jó, mennyire rossz, hiszen egyre inkább az kerül előtérbe, hogy mennyire nézett. Ha rövid idő alatt felkapott lett, és sokat beszéltek róla, akkor nem baj, ha ez azért történt, mert legszívesebben hozzávágnád a távirányítót a tévéhez, amikor megszólal! A tizenöt perc hírnév innentől kezdve már adott, a legbutább hozzászólók bevédenek, ha pedig mégsem, akkor ott a tiltás. A legfontosabb szempontból a felkapott videoklipek szereplői még Ábelt is alulmúlják. 

Ábel kezében legalább van termék.

Van valami, amit, ha megveszel Ábel anyukájától, nagy eséllyel a hasznodra válik: a gyógyszer, amit köhögésre kell bevenni. Ha megnézed a magyar videoklipeket, ebből a szempontból talán Essemm az, aki még hasonló, hiszen ő az általa képviselt ruhamárkát reklámozza a klipekben, de a többieknél gyakorlatilag nincsen semmi. Megnézed, nem akarsz semmit, és az önigazoláson kívül nem is kapsz semmit. A beat lopott, a szöveg semmitmondó, ráadásul nem is akar tőled semmit a kattintáson túl. Még reklámnak sem helytálló.

Na jó, az AK26 is reklámoz saját logós ruhákat. Még hogy a tinik a rajongók! Még hogy csak viccből hallgatják!

Rengeteg tévhit övezi a YouTube-sztárságot. Ezek közül talán a legnagyobb az előadó részéről a mindig azt csinálunk, amihez kedvünk van, amivel teljesen elfedik a valóságot: ahogy feljebb is írtam, mindig a feliratkozó alakítja a sztárt. Ha hirtelen drasztikusan esni kezdene valamelyikük nézettsége, alig pár ezerszer néznék meg az új klipet, a rajongók pedig Instán meg Facebookon követelnék, hogy legközelebb macskajelmezben twerkeljen, akkor fogná magát, és a következő videoklipben már hátulról láthatnánk, ahogy rázza farát-farkát. Azt már újra több százezerszer, vagy több milliószor néznék meg, így pedig visszatérhetne az üzlet a rendes kerékvágásba. A megfelelési kényszer mindig az előadó részéről a nagyobb, hiszen ő a tömeghez igazítja a megjelenését, a videoklipeket.

Vicces, amikor a férfi előadó/hozzászóló szidja a lányokat, vagy a női előadó/hozzászóló szidja a fiúkat, úgy kollektíven, mintha az összes ugyanolyan lenne. Az előadó szempontjából az összes ugyanolyan kifejezés valóban helytálló lehet, hiszen olyan, pornón nevelkedett fiúkat gyűjtött maga köré, akiknek két dologra van szükségük egy kapcsolatban; dicséretre, és arra, hogy a haveroknak is tetsszen a lány, akivel együtt van; vagy olyan lányokat, akik semmit nem tudnak nyújtani a testükön kívül, a fiúk pedig nem is akarnak tőlük más egyebet. Mi, akiket nem egymáshoz hasonlító rajongók vesznek körül, hanem mindenféle emberrel vagyunk körülvéve, különböző fiúkkal és lányokkal találkozhatunk. Olyan fiúkkal, akiknek a kajánál, a szexnél, meg a környezetének való megfelelésnél nagyobbak az igényei, és olyan lányokkal, akik rengeteg élményt, szellemi, lelki feltöltődést tudnak nyújtani a szex mellett. Álszent kijelentés az összes fiú/lány ugyanolyan, és álszent dolog értetlenkedni, hogy miért csak megdugni akarnak, de nagyon jól hangzik, és nagyon sokan egyet fognak érteni vele.

Mi kell ahhoz, hogy valaki YouTube-sztár legyen? Kellemes énekhang? Jól kell kinézni? Jó kapcsolatokkal kell rendelkezni? Fordítsuk meg a kérdést: minek a hiánya kell ahhoz, hogy valaki YouTube-sztár legyen? Egy rajongónak - aki pajzsként védi a sztárt hozzászólásaival - kiváltképp nehéz lenne elmagyarázni, hogy szeretett énekesének, rapperének, bármijének a népszerűsége annak köszönhető, hogy valami hiányzik belőle. Valami olyan, ami, ha meglenne benne, akkor nem lenne YouTube-sztár. Az X-faktor-jelenség különösen elültette a fejünkben azt a gondolatot, hogy a sztárrá váláshoz szükség van valami megfoghatatlanra, és még inkább elképzelhetetlenné tette, hogy inkább éppen valaminek a hiányára van szükség. Miközben a feliratkozók az X-faktort keresik az emberekben, nem gondolnak bele abba, hogy ez az X lehet, hogy azt jelenti, hogy valami hiányzik. 

Önálló gondolatok, jellem, önuralom, önbecsülés, gátlások, vagy olyan mértékű önértékelés hiányzik, ami már ösztönöz, hogy megváltozz, átformáld magad a népszerűség kedvéért. Egy gyereklelkű rajongónak, aki minden szöveget kívülről tud, és a suliban próbál rappelni a mobilhangszóró mellett, ezt nem lehet elmagyarázni ilyen egyszerűen, hozzászólni pedig annyit tud, hogy a kedvence ennyi idősen már mennyi mindent letett az asztalra! Képzeld el azt, hogy te órákig tudnál beszélgetni egy olyan témáról, amiben jártas vagy, én viszont annyira nem: legyen ez Kpop, képzőművészet, vagy a lovak fajtái. Nekem ilyenkor két lehetőségem van: vagy nyitott vagyok a témára, ilyenkor kiderül, hogy mennyi mindent nem tudok, vagy elintézem annyival, hogy ez szar, ez uncsi, elzárkózom a beszélgetéstől, és így rejtve marad a nemtudásom, és, hogy nem tudok hozzászólni egyikhez sem. Ezt nagyon-nagyon sok hozzászólásban fel lehet ismerni, ha kifejezetten keresitek a kommentek között, az ilyen zenei videók, előadók alatt hamar találni fogtok olyan vitát, ahol legalább az egyik félben ráismertek erre a viselkedésre.

A ne ítélj a külső alapján egy elcsépelt kifogássá vált. Olyan helyzetekben, amikor a nem ítélés jó fényt vethet az illetőre, akkor előszeretettel használjuk, amikor pedig a nem ítélés gátolná meg a sikerben, akkor nemhogy ítélünk, de rosszul ítélünk. Striciket nézünk énekeseknek, és fordítva: olyanokat nézünk gengsztereknek, akik valójában nem bűnözők. Nem hisszük el, hogy Pumped Gabo vagy Tiv Tivy valaha is önbizalmi válsággal küzdött, azt pedig még inkább nem, hogy jelenleg is küzd. Elhisszük, hogy ByeAlex tényleg fél napig bírja. Azt gondoljuk, hogy Pumped Gabo azért jelentkezhetett 17 évesen melegpornóba, mert ennyire túltengett az önbizalomtól, és azt gondoljuk, hogy Tiv Tivy azért mutogatja piros tojásként a bicepszét, mert poénkodik, de valójában egyik sem poénkodás. Ismerjük azt a helyzetet, amikor valaki egy kínos helyzetet inkább elviccel, elkomolytalankodik? Amikor zavarában, kínjában az ember inkább próbál nevetni, hogy ne érezze olyan rosszul magát? Ezt láthattuk a képernyőn, ez volt a lényege a szökik a málna-videónak, ez a zavart poénkodás, és sok más videó is ehhez az érzéshez hasonlítható. Curtis, G.w.M, Missh is pont ugyanabba a kategóriába tartozik, mint akiket feljebb említettem az ál-rappereknél, és Varga Ricsi, Lakatos Brendon, vagy Molnár Krisztián is belefér a YouTuberek csoportjára, akikről írtam. Az analfabéta Jónás Rómeó, vagy az utcán idős nénire támadó Niken Twist pedig inkább a Facebook-videóival vált népszerűvé.

Beállhatnék a sorba, hogy hát, én sem lennék most tini, de az igazság az, hogy a huszonévesek teszik ki a feliratkozók, kedvelők tetemes részét. Az én környezetemben ugyanúgy népszerűek, kedveltek ezek a videók, mint a tiniknél. Azért tartom fontosnak átlátni a népszerűvé válás, a feliratkozás, követés folyamatát, mert ezek annyi emberre vannak hatással, hogy nehéz kikerülni, nem lehet csak úgy elmenni mellettük. Aki nem éri be ennyivel, hanem többre vágyik, annak nehéz dolga van, ha be akar illeszkedni egy új közösségbe, vagy akár a társadalomba. Tegnap egy biliárdszalon előterében kénytelen voltam az AK26 egyik számát elviselni, amíg asztalt foglaltunk egy festett szemöldökű, szolibarna, össze-vissza tetovált sráctól. A fiatal lányoknak, akik ismerkedni akarnak, nem egyszerű kikerülni őket; és nekem sincs egyszerű dolgom még úgy sem, hogy nem az ilyen lányok tetszenek. Ezért tartom megkerülhetetlennek ezt a témát, és ha nem beszélnénk erről, akkor továbbra is teret hagynánk annak, hogy ugyanennyire kevés ember értse, hogyan működik a sztárság. Attól még, hogy mi, akik eleve nem rajongunk értük, nem beszélünk erről, ugyanannyi rajongó marad, viszont, ha megértetjük a rajongókkal, hogy mi hogyan működik, akkor fokozatosan elkezdhetnének elvárásokat támasztani az előadók felé, és ezáltal átformálni a műfajt. A tömegkultúrát, a popot mindig a közönség formálja, és igények nélkül ugyanilyen igénytelen marad.

Nem a Balaton Sounddal, és nem is a YouTube-bal van gond, még csak nem is Pumped Gabo táncával. Az a gond, hogy ennyi ember van, aki nem lát tovább az orránál, nem vágyik többre egy idióta táncnál, és ennyi embert lehet megfogni, elérni bizonyos hiányzó faktorokkal. Meg a szülőkkel, akik ezt támogatják.