Az introvertált és extrovertált szavakat Carl Gustav Jungnak köszönhetjük. Az introverzió röviden annyit jelent, hogy valakinek egyedüllétre van szüksége ahhoz, hogy fel tudjon töltődni, az extroverzió pedig a fordítottja, akinek inkább társaságra. Fontos, hogy ez egy skála, aminek a két vége között helyezkednek el az emberek; bár előfordult, hogy nekem egy teszten 100%-ig introvertált jött ki, ez elég ritka, és én sem tartom magamat 100%-ig introvertáltnak.
Egyáltalán nem biztos, hogy az introvertált ember szégyellős, meghunyászkodó, aszociális, és még kevesebb eséllyel antiszociális. Még csak arról sincs szó, hogy mind rosszul kezelnék a társas kapcsolatokat, egyszerűen jobban szeretnek nélkülük létezni az idejük nagy részében. Egy introvertált is lehet nagyon beszédes, viszont ezt kisebb társaságban nyilvánítja ki, olyan emberek között, akiket már régebb óta, jól ismer. Jung még kitartott amellett, hogy az introvertáltak általában a bennük lezajló dolgokra összpontosítanak, az extrovertáltak pedig a körülöttük történőekre, de ezt már többen is meghaladták azóta. Ma már tudjuk, hogy minden emberben megvan mindkét oldal, viszont mindenkinél más-más a hangsúlyosabb, és persze más mértékben.
Az introvertált emberekre jellemző, hogy szeretnek kettesben maradni a gondolataikkal. Tetteiket általában hosszas gondolkodás előzi meg, nem szeretik a váratlan helyzeteket, a meglepetéseket, főleg, ha az hirtelen társas kapcsolatokba kényszerít, mint például egy telefonhívás. Jobban kedvelik, ha a tanáruk, főnökük inkább négyszemközt ad visszajelzést a munkájukról, mint azt, ha mások előtt dicséri őket. Sokkal eredményesebben dolgoznak egyedül, kevésbé tudnak hozzájárulni egy csapatmunkához. Írásban általában jobban fejezik ki magukat, mint szóban. Jellemzően nem szeretnek egy frissen megismert társaság előtt bemutatkozni, beszélni magukról, sokkal szívesebben teszik ezt négyszemközt. Nem meglepő az sem, ha egy introvertált nem szeret az időjárásról, munkáról, magánéletről beszélgetni, és igényli a mélyebb tartalmat egy beszélgetéshez. Bár nem köthető a tömegiszonyhoz vagy a szociális fóbiához, általában introvertáltként nem szívesen jár az ember csak úgy plázába, vagy olyan helyre, ahol fennáll a lehetősége, hogy idegen emberekkel kelljen kapcsolatot teremteni. Sokszor egyáltalán nem bánják, ha egy megbeszélt programot lemond a másik fél, hiszen így "megúsznak" egy több órás időszakot, ami megfosztja őket az egyedülléttől. Szeretnek otthoni programokat szervezni; ami soha nem egyenlő az unatkozással, ebben az introvertáltak kreativitása határtalan:
(Forrás: Introvert Problems / Facebook)
Sajnos elmaradottabb, iskolázatlanabb területeken még ma is rengeteg a tévhit az introvertált emberekkel kapcsolatban. Hiába az internet, hiába a rengeteg, primitív emberek számára is teljesen érthető cikk, önmagában az introvertáltság is megér néhány osztályban, közösségben egy stigmát, kiközösítést még így a 2010-es évek végén is. Pedig ez egyáltalán nem tolerancia kérdése, nem arról lenne szó, hogy ,,így kell elfogadni" a másikat, ez nem egy betegség, vagy egy személyiségzavar; csak egy tulajdonság, olyan, mint hogy valakinek elálló-e a fülcimpája, vagy a nyakához nőtt. Persze ennél meghatározóbb tulajdonság, viszont abból a szempontból hasonló, hogy az ember értékét pont annyira határozza meg, mint amennyire egy elálló fülcimpa. Extrovertáltként nem lesz mindenki jó fej, vagy olyan idegesítő, mint Szamár a Shrekből; és introvertáltként sem lesz valaki sorozatgyilkos, vagy világmegváltó művész.
Az introvertáltságot gyakran kötik össze a művészetekkel, amiben én nem igazán hiszek, mint ahogy abban sem, hogy az introvertáltakra jellemzőbb lenne, hogy egyszerre egy dologra tudnak csak összpontosítani. Azt viszont mindenképp érdekesnek tartom, hogy egy elmélet szerint az USA-beli társadalom egy extrovertált társadalom, viszont Japán, vagy India, ahol a buddhizmus nagy szerepet játszik, pedig inkább az introvertált embereket tartja értékesnek. Szerintem ez azért ennél összetettebb dolog, és úgy gondolom, nem jelenthetjük ki, hogy egy introvertált embert nagyobb eséllyel értékelnének nagyra egy keleti kultúrában, mint itt Magyarországon, vagy akár az USA-ban.
Az extroverzió és a boldogság kapcsolatát is meglepően intenzíven kutatják, pedig szerintem semmi értelme. Erre nagyon jó ellenpélda néhány keleti kultúra, ahol a boldogságot a belsőhöz, a gondolkodáshoz kötik, és a legboldogabb országok listáján is gyakran végez előkelő helyen vagy valamelyik ázsiai, keleti kultúrával jellemezhető ország, vagy pedig valamelyik skandináv - ők szintén nem az extrovertáltságukról híresek.
Annyiban elgondolkodtató ez a párhuzam, hogy az emberi kapcsolatok fenntartása egy létszükséglet a hétköznapokban, az iskolában, a munkahelyen, vagy akár a boltban, és amíg az extrovertáltaknak ez teljesen természetes, addig egy introvertált az esetek nagy részében a háta közepére sem kívánja ezeket a helyzeteket, és ritkán mutathatja ezt ki. Úgy gondolom, a boldogság viszont azért kényesebb dolog annál, mint hogy csak az emberi kapcsolatok határozzák meg, száz másik dolog is hozzátesz, vagy akár elvehet belőle. (Itt bukik meg az, amikor valaki egy párkapcsolattól várja a boldogságot.) Tíz-húsz éve még azon is el lehetett volna gondolkodni, hogy esetleg az extrovertáltak egyszerűbben találnak jól fizető állást, és ezért boldogabbak - ma már egy magára adó HR-es csapatnál az elsők között veszik figyelembe, hogy mindkét típusnak a megfelelő munkát ajánlják, szerintem óriási a fejlődés az utóbbi években ezen a téren, és egy introvertáltnak is egyre több az előrelépési lehetőség.
A 16 personalities oldalán egy tíz perces teszttel az I-E páros mellett három másik tulajdonságodra is felismerést nyerhetsz. Ha megismerted a személyiségtípusod, végtelen sok információt találhatsz hozzá különböző oldalakon. Bár a pszichológusok közül nem mindenki tartja helytállónak a Myers-Briggs típuselméletet, nekem sokat segített az önismeretemben, és a horoszkópnál garantáltan mélyebb. Az Introvert Problems oldalát is ajánlom, itt általában vicces mémekkel, vagy akár mély idézetekkel segítenek megérteni, mit miért úgy teszel, ahogy, és a személyiségtípusoknak is lehetnek külön-külön Facebook-csoportjai, érdemes azokra is rákeresni.
LINCOLN, CELEBEK, ÉS INTROVERZIÓ
Az elmaradhatatlan Abraham Lincoln elnök úr mellett azért itt már vannak igazán meglepő introvertált személyiségek is. Mi sem mutatja jobban, hogy az intro- és extroverzióval már az egész világ foglalkozik, mint hogy maga Kim Kardashian is azt nyilatkozta öt évvel ezelőtt, hogy ő introvertált. Hogy ez csak a jelenség meglovagolása, vagy a kis Kim valóban nem érezte a táncparkett közepére valónak magát tizenévesen, azt nagyon kevesen tudhatják. (Még velem is előfordult, hogy én kezdtem el az elsők között táncolni egy buliban, pedig nem csak falábú vagyok, de a 16personalities szerint 100%-ig introvertált is. Ejnye, ejnye, Kim.)
Johnny Depp és Robert Pattinson is szociálisan kínosnak tartja néha a viselkedését, ami pedig a hatalommal bíró embereket illeti, Vlagyimir Putyin is introvertáltként vezeti Oroszországot immár tizennyolc éve elnökként, vagy épp miniszterelnökként. J. K. Rowlingot is segíthette a Harry Potter-regények megírásában a személyiségtípusa, ami egyébként azonos az enyémmel, és a legritkább a 16 közül az egész világon. Zayn Malik szintén szégyellősnek és kínosnak tartja magát néha, ráadásul a Now magazinnak azt mondta, ő egy visszafogott személyiség. Vajon igazat mondhatott?
Kedves Szerkesztő! :)
VálaszTörlésÉrdekesnek találtam ezt a cikket is, voltak benne olyasmik, amiket eddig nem olvastam az introvertált/extrovertált témában.
Viszont volna egy hozzáfűzni valóm. Ahogy fent írtad is, manapság ezt a két fogalmat már rengetegen ismerik, használják (akár helyesen, akár helytelenül), de a népszerű, egyszerű nyelvezetű pszichológiai témájú könyveknek, cikkeknek köszönhetően már benne van a köztudatban.
És úgy érzem, ezt sokan kihasználják. Mentségként tartják maguk elé, és ha az emberi kapcsolatok kerülnek szóba, azt, hogy nincs egy barátjuk se, hogy soha nem mennek emberek közé, nem ismerkednek, azzal indokolják, hogy hát ők introvertáltak. (Nem azt mondom, hogy mindenki, aki introvertáltnak tartja magát, ilyen, csak azt, hogy van ilyen is.) És akkor ezt a világ igenis tartsa tiszteletben, hallgassa végig, hogy jaj, nekik, szegényeknek nincsenek barátaik és hasonlók. Pedig, ahogy fent írtad, "Az introvertált ember egyáltalán nem biztos, hogy szégyellős, meghunyászkodó, aszociális, és még kevesebb eséllyel antiszociális." - legalábbis nem kellene, hogy okvetlenül ezt jelentse. Ilyen esetekben azt érzem, hogy ez a szó csak egy jó indok, hogy véletlenül se kelljen kilépni a komfortzónából. Mintha az, hogy más viszont megteszi, beül néha egy kávéra a munkatársával vagy épp elmegy a sportköri csapattársakkal egyet sörözni, az neki teljesen könnyen menne. (Persze, biztosan van, akinek könnyen is megy, és nincsenek előtte olyan gondolatai, hogy "jaj, de mi lesz, ha nem jut eszembe semmi értelmes, amit mondhatnék...", meg hasonlók.)
Szóval összességében egyetértek azzal, hogy ez is egy személyiségtípus, meg persze nincsenek is éles határok, mindenki kicsit vegyes. És minőségileg se nem jobb, se nem rosszabb az extrovertált típusnál, de ez a "kifogás és védekezés" dolog gyakran eszembe jut, amikor szóba kerül a téma.
Üdv:
Lia
Hoppá, ez lemaradt:
VálaszTörlésÉrdekes volt a teszt, amit linkeltél. Régen már kitöltöttem, és úgy fest, nem változott a dolog. :D
Mutatok egy másik oldalt, lehet, ismered is, ugyanezekkel a személyiségtípusokkal foglalkozik, csak máshogy nevezi őket és van egy jópofa része, amit érdemes megnézni: minden típushoz raktak humoros képeket. Én jókat derültem, amikor anno nézegettem a rám vonatkozókat. :)
http://lelektanitipusok.hu/tipusok.html
Remélem, mást is megmosolyogtatnak majd. :)
Üdv 2.0:
Lia
Kedves Lia!
TörlésÉn is sokszor szoktam kifogást látni olyan dolgok mögé, amikbe, ha jobban belegondolok, valójában nincs. Azt érdemes megérteni, hogy egy introvertált - bármennyire is szeretné - soha nem fog annyira könnyen elmenni egy társas eseményre, mint extrovertált társai, legyen az egy kávézás, sörözés, meeting, vagy bármi. Ez nem annak a kérdése, hogy elhagyjuk-e a komfortzónánkat, önmagunkat, a saját személyiségünket kellene meghazudtolni azzal, ha olyankor vetetnénk körbe magunkat emberekkel, amikor a legkevésbé van rá szükségünk. A "jaj, mi lesz, ha nem jut eszembe semmi értelmes" inkább (szociális) szorongás, gondolom, azt is olvastad. :)
Azt az oldalt, amit linkeltél, én is néztem korábban, tényleg vicces! :D Megkérdezhetem a személyiségtípusod?
Persze, nem is arra gondolok, hogy neki ez ugyanolyan könnyű lenne, és arra sem, hogy attól, hogy ha másnak az a jó, hogy ő a középpont egy nagy társaságban, és sok haverja van, az másnak is ugyanolyan jó kell, legyen.
VálaszTörlésInkább az olyanokra, amikor valaki _soha_ nem megy el sehova, utána meg mondogatja, hogy jaj, neki nincsenek barátai, és másnak persze könnyű. Holott lehet, másnak sem könnyű, csak más mondjuk elviseli azt az időszakot, amíg még pl. új egy társaságban és feszeng, mert tudja, hogy később innen összeszedhet pár jófej embert. Hogy is mondjam, nem akkor érzem takarózásnak, amikor neki jó úgy, hogy otthon van, szerintem különböző mértékben, de mindenki van úgy vele, hogy jó otthon egyedül ellenni, hanem amikor azt gondolja, hogy másnak nem kell megküzdenie olyan nehézségekkel, amik egy társaságba való elmenetellel járnak. (Persze azért nem mindegy, hogy ez kinek, mennyire jelent nehézséget.)
Viszont amit írtál, hogy a "jaj, mi lesz..." inkább szorongás, mint introvertáltság, ez érdekes, látod, erre még nem gondoltam, legalábbis nem ebben az összefüggésben, hogy amit valaminek gondolok, az talán másvalami. (De nem, egyelőre még nem olvastam azt a cikket, tényleg nemrég keveredtem ide. De másutt már olvastam, tanultam ilyesmikről.) Hmm, az lenne ezek után érdekes kérdés, hogy vajon az introvertáltság meg a szociális szorongás miben különbözik egymástól? No, majd ha elolvasom azt is, lehet, okosabb leszek.
Megkérdezheted, ha cserébe te is elárulod. :P (Én pedig megnyertem ismét az INFP-t. ^^" )
Én INFJ vagyok, akárcsak Rowling. :)
TörlésÉs regényírói ambícióid is vannak? :)
TörlésIgen, sőt, van egy részlet, ami már túlmutat ezeken az ambíciókon, hiszen bele is kezdtem. :)
TörlésHelyes, helyes! (Az, hogy bele is kezdtél.) :)
Törlés