A szorongás egyrészt azért kaphat kevesebb figyelmet más mentális betegségeknél, mert bizonyos mértékben normális: az őskorban a szorongás segített megvédeni az embert a támadásoktól, és gyorsabban reagálni rájuk. Másrészt azért sem figyelünk oda erre, mert figyelemhiányosként nehezebb meglovagolni a szorongást, mint a depressziót: amíg ,,depisnek" lenni azt jelenti, hogy kihasználhatod néhány jólelkű ember segítőkészségét, addig ,,szorisnak" lenni már nem éri meg, mivel senki nem kapja fel a fejét. Emiatt nem is terjedt el annyira a köztudatban a szorongás, és nem kezdtük el olyan dolgokhoz kötni, mint a sarokban kuksolás vagy a sötét idézetek kedvelése Instán vagy Facebookon. Sajnos még bulvár beszédtémaként sem állja meg a helyét: a drog, a tini terhesség vagy az erőszak mellett egy kis szorongás eltörpül, pedig - főleg a szorongó ember számára - ez azért egyáltalán nem vehető félvállról.
Ha érvágáshoz nem is, de néhány dologhoz azért szokták kötni a szorongást. Általában már a szó hallatán, vagy kimondva is egy rázkódó, falfehér, izzadt embert képzelünk el, pedig a generalizált szorongás jelentőségét nem az intenzitása, hanem az állandósága adja. Az ebben szenvedő ember egy 0-24-ig tartó, állandó katasztrófakészültséget él meg minden egyes nap, olyankor is, amikor egyáltalán nem látszódik rajta. A félelem szinte mindig irreális: utólag a szorongó ember is belátja, hogy nem túl sok esély volt rá, hogy rádőljön a panelház, ami mellett sétál; vagy felrobbanjon a mellette lévő autó, viszont akkor, abban a helyzetben ő komoly esélyt láthatott rá. A tünetek nem egy bizonyos dolog hatására jelentkeznek (pl.: pók), ez különbözteti meg a fóbiától, és nem rohamszerűen törnek rá az emberre, hanem változó intenzitással, de állandóan jelen vannak.
Ami az okait illeti, a generalizált szorongással kapcsolatban is csak találgat az orvostudomány, de valamivel biztosabbak a dolgukban, mint a depresszió esetében. A nyugtatófüggőség (Rivotril, Xanax), és az alkoholizmus ugrásszerűen növeli a kialakulás esélyét, a nyugtatók elhagyása függőség esetén pedig látványosan csökkentheti a szorongás tüneteit. Mind súlyos alkoholizmus, mind nyugtatófüggőség vége után évekbe telhet, mire a szorongás szintje normálisra csökken. A dohányzás és a koffein is elősegítheti a szorongást, de közel sem olyan mértékben, mint a nyugtatók vagy az alkohol - viszont a nikotin és a koffein elhagyása is kifejezetten jót tesz szorongás esetén. Örökletes is lehet, szorongó szülők nagyobb eséllyel nevelnek szorongó gyereket, mint azok a társaik, akik nem szenvednek ebben.
A generalizált szorongás fő mozgatórugói nem a képzeletbeli összedőlő panelház vagy a robbanásra kész autó. Ezekhez hasonló gondolatok indíthatják el a lavinát, de ennek a zavarnak a lényege a félelemtől való félelem. Az attól az állapottól való félelem, amit egy panelház elképzelt ránk dőlése okoz, begyűrűzik a hétköznapokba, és tünetek egész során keresztül teszi őket élhetetlenné. A generalizált szorongás - a teljesség igénye nélkül - ezekkel járhat:
- gyomorgörcs
- nyelési, légzési, koncentrációs nehézségek
- ingerlékenység
- mivel az ingerlékenységed miatt megbánthattál másokat, elkezdesz félni a saját ingerlékenységedtől
- gombóc a torkodban, enyhe fojtó érzés
- félelem attól, hogy elveszíted az uralmat saját magad felett, és valami érdekeset teszel, pl.: felborítasz egy megterített asztalt egy étteremben
- megőrüléstől vagy haláltól való félelem (utóbbi inkább pánikbetegségre jellemző)
- extrém gyors anyagcsere, wc-re járkálás 10 percenként
- alvászavar, forgolódás
- enyhe hipochondria: a szúnyogcsípéstől (akár egy "hasznos" weboldal segítségével) 10 perc alatt eljutsz odáig, hogy meg fogsz halni,
és mindezek legalább hat hónapon keresztül.
A generalizált szorongás nemrég vette át a vezető helyet a depressziótól, mint mentális betegség, amivel az emberek a leggyakrabban orvoshoz fordulnak az USA-ban. Évente a népesség 2%-a, élete során pedig a népesség 4-5%-a éli át, és ahogy a depresszió esetében, szerintem itt is alacsony a becslés. Hasonlóság az is, hogy nőknél ugyanúgy kétszer gyakoribb, mint férfiaknál, az viszont lényeges különbség, hogy a generalizált szorongás az okostelefon-korszakban sem egy tipikus fiatal-felnőtt betegség, hanem függetlenebb a kortól. Mivel az okait is jobban ismerjük, a generalizált szorongásban szenvedők arányát további szempontok alapján is lehet szűkíteni: tiniknél 10,8%, depresszióban szenvedőknél 17,2%, alkoholisták körében pedig 30-35%. A tinikhez hasonlóan az idős emberek is fokozottan fogékonyak a szorongásra.
Míg a depresszió esetében elfogadtam azt az állítást, hogy bárkit elérhet, generalizált szorongásnál már jobban helytállónak érzem a körülményekről szóló tanulmányokat, cikkeket. A legtöbb egyetért abban, hogy a
- kevés pénzből élők
- egyedül élők, főként elváltak, özvegyek
- iskolázatlanok
- munkanélküliek
nagyobb veszélyben vannak, a New York Times viszont egy egészen más megközelítésből vizsgálta a szorongást, ami engem is sokkal inkább elgondolkodtatott.
Az amerikai újság szerint az elkényeztetett kisfiúk és kis hercegnők találkozása a valósággal ugrásszerűen megnövelte a generalizált szorongást a megfelelő családi, anyagi háttérrel rendelkező fiatalok körében. Több okkal is alátámasztották, hármat közülük a saját gondolataimmal is kiegészítek:
- Perfekcionizmus: az első tíz évben izgulni az 5-ös miatt 3-as helyett pont annyira éri meg, mint amiatt, hogy rád dől egy panelház. Sokan viszont ezt teszik, még akkor is, ha egyébként semmi gond nem volt a felkészüléssel. Kinek nincs olyan ismerőse, aki állandóan rinyál a dolgozat/felelés miatt, és utána általában 5-öst kap rá? Így jelennek meg az érthetetlen félelmek. Nyelvvizsga előtt is sokan 60% alattinak gondolják a saját, 80-90% körüli vagy feletti teljesítményüket.
- Mindent ellenőrző szülők: nemrég egy cikkben olvastam, hogy az író ismert olyat, akinek huszonéves koráig(!) nem engedték meg, hogy gyufával gyújtsa be a gáztűzhelyet, mert az életveszélyes. Akár meg is lepődhetnék, de sajnos nem tudok: rengetegen nem engedik főzni a lányukat, vagy a fiuk minden lépését ellenőrzik. Ezzel azt érik el, hogy a gyerek - akár huszonéves koráig - egyáltalán nem szembesül kudarcélménnyel, viszont a párkapcsolatok, a munka, vagy akár egy elsózott csirke formájában később biztosan fog, felkészületlenül. Az évtizedes önállótlanságot ilyenkor egy sokkszerű élmény követi, és ezzel a szülők nemhogy megágyaznak a szorongásnak, de mondhatni ágyba viszik neki a reggelit.
- Mobilnet: igen, az elején már utaltam az okostelefon-korszak hatására, ami elég szerteágazó.
A szorongást sokszor az okozza, hogy a Snapchat, az Insta és a Facebook segítségével ma már bárki összehasonlíthatja magát bárkivel. Amíg tíz éve még lehetetlennek tűnt, addig ma már hétköznapi, ha a lányok a saját Insta-sztorijuk után megnyitják Kendall Jennerét, vagy a fiúk Justin Bieberét. Nem csak velük szemben, de akár iskolatársakkal, vagy netcelebekkel szemben is könnyen találhatnak olyan tulajdonságot, amiben kevesebbnek érzik magukat náluk, még akkor is, ha ennek a valóságtartalma egy összedőlő panelházhoz mérhető. Azt hiszem, erre az érzésre használják az egy világ dőlt össze benne kifejezést.
A mobilnet arra is "jó", hogy segít elnyomni a szorongás tüneteit. Ha egy ismeretlen helyre lépsz be, és nem ismersz senkit, introvertáltként könnyen találhatod magad nyakig a telefonodban pár másodpercen belül még akkor is, ha épp semmit nem kell megnézned. A céltalan mobilnetezés segít megfeledkezni arról, hogy kínosan kellene érezned magad, és ezzel elnyomja azt a kudarcélményt, ami egyébként segíthetne megtanulni, hogy hogyan kezeld azt, ha például belépsz egy idegen helyre.
A telefon az irányítás illúzióját is úgy tudja nyújtani, amihez képest egy tévétávirányító sehol nincs. Ha a kezedben van a telefonod, a kezedben van az életed, legalábbis ezt érzed - de ha hirtelen kicsúszik a kezedből az irányítás, és nem egy olyan helyre mész, ami tudod, hogy hol van; tudod, hogy néz ki; tudod, kik lesznek ott; mit kell felvenni, ők mit vesznek fel, akkor fogékonyabb lehetsz a szorongásra, mint akik nap mint nap váratlan helyzetekkel szembesülnek.
A közösségi média is állandó szorongásban tarthat: félhetsz attól, hogy jelentéktelenebb vagy azoknál, akiket többen kedvelnek, félhetsz attól, hogy nem vagy fontos, nem vagy pótolhatatlan, és nem hiányzol senkinek. Sőt, úgy gondolom, a lemerülő telefon, az elfogyó mobilnet, és a kevés like is okozhat szorongást. Nem maifiatalozni szeretnék, de még Steve Jobs is korlátozta a lányainak, hogy mennyit használhatják az egyébként saját maga által feltalált iPadet vagy iPhonet. Ami a 2000-es években nekünk az MSN volt, az ma az Insta, de amíg az MSN lehetőséget nyújtott az interneten kívüli életre (Nincs a gépnél - emlékszünk?) addig az Insta-sztorik és a posztolás lehetősége szinte megköveteli a 0-24 jelenlétet, az is okozhat szorongást ha lemaradsz valamiről. A telefon lett az első és az utolsó gondolatunk egy nap, ezzel kelünk, ezzel fekszünk, és ha éjjel felriadunk, akkor is ez az első; gyakorlatilag egy barátnő vagy egy barát szerepét vette át, ami azért az MSN-ről korántsem volt elmondható, pedig én is függtem tőle gyerekként.
(Kimondottan a szorongáshoz ennyi kapcsolható a mobilnet- és okostelefon jelenségből, viszont aki tud angolul, az elolvashatja a 13 éves Athena történetét, és további jelenségekhez - depresszió, szex, magány, alváshiány - kötheti a jellemzőit. Külön érdekesség, hogy a cikk az USA-ban írodott, és az iPhone ottani megjelenéséhez (2007), illetve az első iPadhez (2010) viszonyítja a változásokat, például, hogy azóta később kezdenek szexelni a tizenévesek, és kevesebbet randiznak. Athena nevét persze megváltoztatták, és nem ő a főszereplő a cikkben, de akkor is érdekes.)
A depresszióhoz hasonlóan a generalizált szorongásnál is általában egyszerre alkalmazzák a terápiás és a gyógyszeres kezelést. A benzodiazepin tartalmú gyógyszereket itt nem ajánlják hosszútávon, mivel egy idő után a szedése (és az elhagyása is) fokozhatja a szorongást, fiatalok esetében pedig növelheti az öngyilkosság kockázatát. Természetesen a generalizált szorongásra is található egy internetes teszt, ezt egyelőre nem töltöttem ki, a nemed és a legnagyobb problémád kiválasztásával tudod elindítani.
CELEBEK ÉS A SZORONGÁS
Hihetetlen, de a visszaemlékezések alapján Abraham Lincoln ebben is szenvedhetett a depresszió mellett, ráadásul Asperger-szindrómával is gyanúsítják. (Akár az is lehetett volna a sorozat címe, hogy Lincoln személyisége, de őt valahogy csak észrevették, hiszen nemhogy amerikai elnök lett belőle, de autómárkát, utcát, teret is elneveztek róla.)
Gyanítják, hogy Vincent Van Gogh is szorongással küzdhetett, de vita tárgya, hogy vajon nála generalizált szorongásról lehetett-e szó.
Barbra Streisandnál egy 1967-es koncert után kezdtek el szorongásra gyanakodni, amikor 135 ezer ember előtt a New York-i Central Parkban felállított színpadon egyszerűen elfelejtette a dalszöveget. Tekintve, hogy 27 éven keresztül nem is koncertezett utána, eléggé megviselhette az eset, viszont ez nem akadályozta meg abban, hogy ezalatt lefeküdjön a kanadai miniszterelnökkel, Pierre Trudeau-val, később pedig Liam Neesonnal, vagy a nála 28 évvel fiatalabb teniszsztárral, André Agassival.
Puzsér Róbert szintén szorongással küzd, nála is hónapokig fennálltak a tünetek nem sokkal azelőtt, illetve abban az időszakban, mikor zsűritag volt a Csillag Születikben. Érdekes dolgokat mond róla, érdemes megkeresni.
Ellie Goulding is szorongás-szerű tünetekről számolt be, viszont nála ez rendszertelen, és inkább pánikbetegséghez hasonlítható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése