A Teaszünet Díj - Felnőtt szemmel

Nagy meglepetés fogadott vasárnap este, amikor hazaértem és megnyitottam az e-mail fiókom: hozzászóltak az egyik bejegyzésemhez, ráadásul rögtön kaptam is egy díjat, ami nem más, mint a:

A díjat Thea alapította, az én Teaszünet díjamat pedig Reginától, az Ephemeral írójától kaptam.

Az elismerő szavakat is köszönöm neki, és ahogy írta, igyekszem minél élesebb, tisztább tükröt tartani az olvasók elé - nem biztos, hogy róluk, de az ismerőseikről, osztály- vagy munkatársaikról, barátaikról, barátnőikről, az ő kapcsolataikról, életükről. Szinte biztos, hogy nem értett velem mindenki egyet, és még biztosabb, hogy a jövőben sem fognak sokan - hiszen bőven lesznek kritikus posztjaim, - de fontosnak tartom megjegyezni, hogy ezzel nem az a célom, hogy bántsam ezeket az embereket, hanem, hogy rávilágítsak olyan dolgokra, amiken megéri elgondolkodni.

,,Minél inkább eltávolodik egy társadalom az igazságtól, annál inkább utálni fogja, akik kimondják azt." - George Orwell

1. Szerinted a mai emberek többsége milyen blogokat szeret olvasni?

A személyes blog egy örök klasszikus, a legtöbben szeretünk más életébe, gondolataiba, mindennapjaiba belenézelődni. Vannak, akik megelégszenek az Éjjel-Nappal Budapesttel, viszont egy személyes blogon olyanok is érvényesülni tudnak, akik inkább írásban szeretnék átadni a közönségnek az életük egy részét, és úgy gondolom, mindig lesz rá kereslet.

Fanfictionökkel, K-poppal, recept- beauty- divat- és designblogokkal Dunát lehet rekeszteni, meg persze olyanokkal is, akik a blogolásról blogolnak, nem beszélve a "motivációs" blogokról. Úgy gondolom, hogy sok blogger túllő a célon, ami a görcsösséget illeti, és mindenáron tartalmat, értéket akar belepréselni a blogjába, pedig sokszor a céltalannak tűnő, de annál jobban megfogalmazott kósza gondolatoknak van a legnagyobb jelentősége. Kevesen mernek újat mutatni, kevesen merik a gondolataikat a felszínre hozni; és sajnos még kevesebbeknek van olyan, ami hiánypótló, eredeti, és érdemes is erre. Inkább beállnak Oravecz Nóra mögé semmitmondó posztokkal, vagy létrehoznak egy századik fanfictionös-történetes blogot, ami erőszakosan próbál kitűnni a többi közül.
Például receptblogot akkor olvastam utoljára, amikor tavaly külföldről érkezett hozzám egy lány, hajnali 2-re ért be Pestre, és este 11-kor álltam neki pásztortarhonyát főzni. Viszont amíg a tarhonya receptjét elég volt egyszer megnéznem, addig ha erről az éjszakáról írnék egy bejegyzést, azt lehet, hogy többször is megérné elolvasni. Ezt értettem jelentőség alatt, és úgy gondolom, erre kíváncsibbak is az emberek.

2. Ha kapnál egy esélyt, hogy visszamenj a múltba, és megváltoztass egy dolgot, mi lenne az?

Igyekszem úgy élni az életem, hogy ne kelljen megbánnom semmit, de talán kevesebbet szoronganék az érettségin, a vizsgákon, azon, hogy nem vagyok elég jó az embereknek, és kevesebb alkoholt innék tizenévesen. Ez valamilyen szinten össze is függ(ött).

3. A bloggereket vagy a YouTubereket szereted jobban? Miért?

A bloggereknél nem láttam olyat, hogy egymást aláznák meg reakció(videó)kkal, egy vödör jeges vízzel öntenék le a fejüket, vagy egy fiatal lány széttörne egy poharat a homlokán pár ezer plusz nézettségért. Szerintem a blogolás megkívánja, hogy ahhoz, hogy népszerű legyél, muszáj vagy valami rendszeres tartalmat, értéket átadni az olvasóknak, amíg YouTube-on néhány nap alatt be lehet futni üres lélekkel és fejjel, bőven elég, ha jót nevetnek rajtad az általános iskolások.

A blogger közösség nem engedte volna Tiv Tivyt vagy Pumped Gabót közéleti szereplővé válni, egyszerűen azért, mert nem vettük volna észre. YouTube-on viszont - amit az egyik blogger nemrég írt is, leginkább a 10-15 évesek néznek - imádták őket a gyerekek, annyira, hogy felfigyelt rájuk az RTL Klub, és meghívta őket olyan műsorokba, amit többnyire szintén 10-15 évesek néznek. A bloggereknél ilyen nincs, és ez szimpatikus. Itt nem elég annyi, ha csupasz felsőtesttel feszít és táncol valaki, vagy annyi, hogy szökik a málna.

4. Mesélj el egy történetet, ami meghatározó volt az életedben!

Nem tudok egyet kiemelni, de ígérem, sok meghatározó történet fog helyet kapni a blogon az életemből a következő hónapokban.

5. A családtagjaid tudják, hogy blogot írsz?

Nem tartom a kapcsolatot a családommal négy éve. Hogy ez miért alakult így, az nem biztos, hogy ki fog ide kerülni; viszont az, hogy milyen ezzel a tudattal együttélni, megküzdeni nap mint nap, és próbálkozni a feldolgozásával, abból lehet, hogy megosztok néhány részletet.

6. Szerinted melyik a legalkalmasabb felület blogolási célra? Miért?

Csak a Blogspotot ismerem belülről, a többivel nincs tapasztalatom. Mivel nincsenek nagy igényeim a designt illetően, nekem ez tökéletesen megfelel. A HTML lehetne valamivel egyszerűbb, de ez nem a Blogspot hibája, hanem az én hiányosságom.

7. Hiszel a szerelem első látásrában? Miért (nem)?

Nem. Én úgy gondolom, viszonylag jól fel tudom mérni az embereket, de még nálam is benne van a pakliban az, hogy ha, tegyük fel, megszólítanék egy ránézésre ideális testű, korú, arcú lányt, akin nincs több réteg smink, nincs műszempillája, műkörme, és nem vigyorog állandóan mintha kötelező lenne; akkor is teljesen eltér a gondolkodásunk, a világképünk, az ízlésünk és tíz perc alatt odáig jutok, hogy legszívesebben visítva rohannék ki a Westendből. Lehet, hogy kényes, hisztis, akaratos vagy agresszív, első látásra ez nem derül ki.

A szerelem olyan dolgok iránt alakul ki, amiket elsőre nem látunk, legalábbis nem érzünk az alapján, amit látunk. Még a szerelem első beszélgetésre is elég elhamarkodott szerintem, de ez közelebb van az igazsághoz.

8. Volt már paranormális élményed neked, vagy esetleg az egyik családtagodnak?

2010. augusztus 13-án, pénteken leutaztam egy vidéki ismerősömhöz, rég láttam már. Az este úgy indult, ahogy az összes többi: vettünk annyi sört amennyit elbírtunk, és nyakunkba vettük a várost, viszont szokatlanul kevesen lettek az utcán sötétedés után. Ahogy a lakótelepről kiértünk a kertvárosba, egyre furcsább hangokat hallottunk mindketten, ráadásul - mivel a kertváros egy domboldalon feküdt - oldalra nézve láttuk, hogy a távolban kb. másodpercenként villámlik a városon túl. Az egyik furcsa hang után nem sokkal egy fekete macska indult meg az út közepe felé, de nem ment át, hanem leült az út közepére, és csak nyávogott. Ahogy sétáltunk felé, mondtam haveromnak, hogy milyen jó lenne, ha lekapcsolódna a közvilágítás, és láss csodát, mikor közelebb értünk, a macska továbbszaladt az úton, és az egész utcában lekapcsolódott az áram, beleértve a házakat is. Ez 16 évesen nagyon gáznak tűnt, de amikor a távoli cikázó villámok jelentették az egyetlen fényt, abban a pillanatban kb. így néztünk ki:

(Ráadásul ő nem sokkal volt testesebb, és jóval kevésbé volt szőrös, mint Bozont.)

Semmi paranormális nem történt aznap, nem láttunk szellemet, nem indult be otthon a nyomtató, nem könnyeztek a szobrok és nem is hallottunk gyilkosságról a környéken, de ez így, akkor, péntek 13-án este nekem sok volt.

***

Az én díjazottjaim:

Mivel nem foglalkozom régóta blogolással, ezért nem fogok tudni annyi díjazottat összeszedni, mint Regina.

Hárman viszont mindenképpen megkapják tőlem:

 - Giger Velaska, a The Gigest blog írója

Elképesztő, hogy mennyi minden emeli ki ezt a blogot a többi közül. Az író humoros, kreatív, elég mély önismerettel rendelkezik, és ezáltal részletes önkritikája van, tud helyesen, választékosan írni, és nem fél használni, valamint úgy fangirlködik, hogy nem veszti el közben a józan eszét, és a gondolatainak köszönhetően úgy különleges, hogy nem azt érzed rajta, hogy mindenáron el akarja veled hitetni, hogy "de én különleges vagyok, vegyél észre!", egyszerűen csak különleges.

Ami mégis kiérdemelte a jelölést, az az ömlesztett hulladék nevű menüpont, és a benne lévő két bejegyzés. Már az első is azonnal feltűnt a csoportban, és írtam is alá, hogy ebből még több kellene, de a második túltett mindenen. Azt vettem észre, hogy Gigernek hasonlóak a céljai, mint nekem, ráadásul hasonló módszerekkel is igyekszik elérni: felhívja a figyelmet olyan problémákra, amiről senki nem beszél, észrevesz, átlát olyan dolgokat, amiken más nem gondolkodik el és kritikus, mellőzi az erőltetett jópofit, hozzávágja az olvasóhoz a gondolatait. Lehet, hogy másoknak ez egy erőltetett jópofinak tűnik részemről, de szerintem sokan szeretnénk úgy gondolkodni, és olyan ömlesztett hulladékokat írni, mint Giger.

(Néhány hónapja egy 16 éves lány írogatta Messengeren, hogy mennyire odavan a Wattpades apa-lánya szexsztorikért. Én is sokféleképpen próbáltam meggyőzni, hogy ezt ne, de ha akkor be tudom linkelni Giger második bejegyzését, arra szerintem nem tudott volna mit válaszolni. Zseniális.)

 - Freakin Mockingbird, a Magamban beszélek blog írója

Többek között ez a blog is eszembe jutott, mikor az első kérdésre válaszoltam, és azt írtam, az emberek szeretnek személyes blogokat olvasni. Ezen a blogon a könyvértékelések és a grafikai témával foglalkozó bejegyzések mellett az ismeretlen lány életébe is elég mélyen beleláthatunk, és a mindennapjai mellett megismerhetjük a véleményét olyan jelenségekről is, mint a fiú-lány barátság. A helyesírása szintén kiemeli a többi blogger közül, és különdíjas, hogy olvasás közben nem érzem azt, hogy erőltetett kifejezéseket, idegen szavakat, vagy hozzá nem illő szófordulatokat ír, egyszerűen csak gépeli ami jön belőle, és ez szimpatikus.

 - Thea, a :): your choice blog írója

Mivel a szabályok között sehol nem szerepelt, hogy az alapító nem kaphat díjat, ezért erre a hétvégére a legtöbb kattintásszám mellé a Teaszünet-díjat is megkapja. Thea oldalán a kidolgozott design mellé kidolgozott, összeszedett, ötletes posztok is járnak, nemrég például száz ötletet szedett össze arra az esetre, ha valaki kifogyna az belőlük, ami a témát illeti, de ha harmincöt önismereti kérdésre kell válaszolnia, azt is hasonlóan lelkesen teszi. Ha így folytatja, nemsokára megjelenik a századik poszt a blogján - lehet, hogy ő már tudja, mi lesz az, mi viszont még nem. Addig is, és azt követően is megéri beleolvasni, a válaszaira pedig különösen kíváncsi leszek.

És végül a kérdések, amikre válaszolhattok:

1. Mit gondolsz arról, hogy a '90 után születettek már klasszikus példakép nélkül nőttek fel? Neked ki a példaképed, és miért több ő, mint mások?

2. Mit jelent neked az írás? Önmegvalósítás, hobbi, leendő hivatás vagy valami más?

3. Mikor voltál életedben a legboldogabb?

4. Ha egyetlen dolgot változtathatnál az oktatási rendszeren, mi lenne az? Nemrég egy középiskolás lány több tízezer kedvelést kapott Facebookon, mert részletesen leírta, hogy hogyan teszi tönkre a hétköznapjait az iskola rendszere. Felesleges hiszti, vagy valóban ekkora a baj?

5. Ha 2018 nyarán lenne egy "blogger tábor" és te választhatnád meg a helyszínt, hol rendeznéd?

6. Mire gondoltál legutóbb, miközben nem tudtál elaludni és hajnalig forgolódtál?

7. Felmennél egy háztetőre, ahol egy veled azonos nemű fiatal éppen a tető szemközti széle felé sétál. Három mondatot mondhatsz, hogy meggondolja magát, mit mondanál?

8. Ha eltüntethetnél három celebet a magyar közéletből, kik lennének azok? 

A Teaszünet Díj szabályai:
1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.

2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.

3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.

4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni.

5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod.

+1. Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek.